Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - Bejelentés: Tóth Sándor jegyző - A kárpótlási jegy termőföldtulajdon megszerzésére történő felhasználásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat vitája - ELNÖK (Szabad György): - KÁNYA GÁBOR (MDF)
160 M indenképpen meg kell gondolni, hogy ennek a törvénynek a gyakorlati alkalmazására vane reális lehetőség. Úgy ítéljük meg, van mód arra, hogy a gyakorlati végrehajtásban olyan módon, olyan gyorsítással történjék az alkalmazás, hogy az valódi segítséget nyú jtson a vidéken élőknek. Szóltak erről képviselőtársaim: első és fontos része, hogy felmérést tesz lehetővé ez a törvény. Az egyezségnek ez az alapja: lássuk, milyen igények – valóságos igények – vannak a termőtulajdon megszerzésére. Ha ez megtörténik, akk or az egyezség létrehozására, gondolom, sokunkban – főleg egyéni választókerületi képviselőkben – van egy kép, hogy hol, milyen falvakban van arra igény, hogy valóban egyezség alapján lehessen a termőföldtulajdonukat kialakítani. Mert idegenkednek az ember ek attól a megoldástól, amit kénytelenek voltunk az Alkotmánybíróság kárpótlással összefüggő határozatai kapcsán egységesen a törvényi szabályozásba hozni: hogy csak és kizárólag licit, illetve árverés útján tudnak termőföldet vagy más tulajdont is szerezn i. Ez az idegenkedés érthető. Így tehát, ha van arra mód, hogy egy alternatív megoldás szülessék a végrehajtásban, ezt feltétlenül ide, a Ház elé kell hozni. Én bízom abban, hogy széles körű támogatást fog a végén nyerni. Ezen az ülésszakon – a júniusban m ég a jövő héten tartandó ülésszakunkon – remény van arra, hogy ezt a törvényt – jól, alaposan áttanulmányozva – meg tudjuk hozni. A nyári időszakban, tudniillik, szükség van arra a kéthárom hónapra, hogy ezek a felmérések végbemenjenek. Ez volna tehát az az időrendi lehetősége a törvénynek, amellyel élni tudunk. A másik gazdasági ok, amit szeretnék kiemelni. Ez a gazdasági ok pedig az, hogy a termőföldek használatát és tulajdonviszonyait elméletben ugyan gyönyörűen szét tudjuk vá lasztani, de a gyakorlatban ez nem olyan egyszerű. A gyakorlatban ez úgy képződik le a mezőgazdasági termelőknél, hogy a termőföldet biztonsággal, kiszámíthatóan, igazán hatékonyan az tudja hasznosítani, aki annak a tulajdonosa is. Ha tehát ez a két dolog szinkronba kerülne már az őszi vetések időszakában, akkor magának a termelőnek – a leendő tulajdonosnak – volna nagyon fontos. És úgy gondolom, úgy ítélem meg, nekünk kötelességünk az ő érdeküket szolgálni. Egy kicsit nézzünk körül, hogy egyszerű kérdése, máshol egyszerűbben meg tudtáke oldani a termőföld tulajdonviszonyainak a rendezését, a körülöttünk lévő országokban. Akár Oroszországot, Ukrajnát, Romániát, akár a többi, hozzánk hasonló helyzetben lévő országot nézzük meg, azt látjuk, hogy ez nem egysz erű kérdés. Évekig fog tartani, és ahol gyorsítani próbálták – erre a mi történelmünkben is van példa – , ott különböző konfliktusokkal kerültek szembe. Így tehát az a megoldás, hogy maradjon a kárpótlási törvények rendelkezése érvényben és érvényesüljön ma radéktalanul, garancia arra, hogy a magyar Alkotmánnyal, alkotmányossággal összhangban, bárkinek módja van a tulajdonrendezések kapcsán a kárpótlás folyamatában érvényesíteni jogos érdekeit. Ez az egyik biztos pont, amire támaszkodunk. A másik biztos pont, amire támaszkodni lehet – és véljük, hogy ez biztos pont, már érintettem is egy kicsit: találkozik a vidéken élő emberek igényeivel, és ez az igény igen erős – ezt kisgazda képviselőtársaim is jelezték már, de a Parlamentben ülő minden párt képviselői egy etértenek azzal, hogy ilyen segítő megoldást kell ebben a törvényjavaslatban érvényre juttatni. A részleteit illetően a törvényjavaslatnak van egy olyan rendelkezése, olyan utalása, amelyik a Kormánynak, a földművelésügyi tárcának lehetőséget adna, hogy ko rmányrendeletekkel kiegészítse, segítse ennek a törvénynek a végrehajtását. Őszintén szólva, ez a megoldás tulajdonképpen azért szükséges, mert nem ismerjük pontosan, nem lehet felmérni pontosan azokat a hatásokat, a törvénynek azokat a specifikumait, amel yek a végrehajtás során fel fognak lépni. Ettől eltekinteni nem tudunk, de pontosabban megmondani most, hogy milyen szabályozás volna célszerű, úgy ítélem meg, hogy nem tudjuk. Végezetül én is szeretnék utalni arra, hogy ide, a Ház elé a parlamenti pártok egységes álláspontja alapján került ez a törvényjavaslat. Ezt nem kell szégyellnünk, ez nem baj: ez jó. Én úgy
