Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
150 A részletes vitát azonban nem így kellett volna kezdenünk, hanem talán inkább azzal: a földműve lésügyi miniszter, a Kormány véleményét kérte Gál Zoltán, a szocialisták frakciójának vezetője például államtitkárának a nyilatkozatáról, aki az állami tulajdon kijelöléséről elmondta, nincs elegendő föld, nem lehet a törvény szerinti 20%ot tartani, ugyan is a bejelentés alapján is egyértelmű, hogy a kárpótlási törvény végrehajthatatlan. És amit itt ma teszünk e napirend keretében, nem több, mint lázas semmittevés! Az általános vitában több kormánypárti képviselő azzal mentegetőzött, hogy a törvény módosítá sát előre nem látható okok, előre nem látható anomáliák teszik szükségessé. Ez nem felel meg a valóságnak, hiszen az eredeti tervezetek tárgyalása során ez a három téma, ami a törvénytervezet három paragrafusát jelenti, részleteiben napirenden szerepelt. A szocialisták és más ellenzékiek is rámutattak ezekre a gondokra. Javaslatokat tettünk a módosításokra, de azokat szokás szerint mereven elutasították. A napirenden lévő törvénytervezet 1. §ában beterjesztett javaslat legfeljebb az összes földterület fél százalékára terjedő hatályú, mégis számos igazságtalanságot eredményezne. Az 5 éves haszonbérlettel rendelkezők közül kizárja azokat a vételi jogból, akiknek a bérelt területe történetesen a tagok és a kivülállók korábbi részaránytulajdonának a fedezetét k épezi, akik olyan földet bérelnek, amelyet árverésre felkínálnak a kárpótlási jogosultaknak. A vételre jogosult haszonbérlők szemszögéből nézve ez elfogadhatatlan, mert azt jelenti, hogy például az út vagy a dűlő jobb oldalán fekvő területet a haszonbérlő megvásárolhatja a törvény alapján, az út bal oldalán lévőt pedig nem – attól függően, melyik milyen földalapba kerül, annak ellenére, hogy a haszonbérlők ugyanolyan szerződéssel rendelkeznek, és nem vonatkoztatható ez a változtatás azokra sem, akik már élt ek ezzel a vételi jogukkal. Képmutatás ez a megkülönböztetés a leendő tulajdonosok szempontjából nézve, mert védi a több száz, akár több ezer aranykoronára jogosultak érdekeit, de nem törődik azokkal, akiknek csak 20 – 30 aranykorona marad a tulajdonukban a törvény végrehajtása után. Megoldást az jelentene, ha az ilyen címen biztosított vételi jogot törölnék a kárpótlási, szövetkezeti törvényből, és a tartós befektetőknek, a bérletre vállalkozóknak garantálnánk bérleti jogaikat, befektetéseik megtérülését. A tervezet 2. §a azon a végre nyiltan bevallott tényen alapul, hogy a jogosultak nagy többsége nem kívánja földjét maga megművelni, és közülük sokan a szövetkezetek használatába kívánják hagyni a haszonbérletnél is szorosabb kötődéssel, lehetőleg a szövetke zeti tagokkal azonos jogokkal. Ezt azonban teljesen értelmetlen és felesleges ebben a törvényben szabályozni, azért, mert a licitálások befejezése idejére ez a törvény már hatályát veszti. Felesleges azért is, mert a földtulajdonviszonyok átalakítása után ez az új tulajdonosok és a szövetkezetek belső magánügye lehet csupán, nem segíti tehát a kárpótlási törvény végrehajtását. A földtörvényben kell olyan kereteket meghatározni a részaránytulajdon szabályozására, amelyek korszerűen szolgálják ezeket a tömege sen jelentkező igényeket. A bizonytalanság növelésén túl azonban az elfogadása nem is árt. A 3. §ban megfogalmazott javaslat megvalósíthatatlan. Elméletileg négyféle jogcímen – saját tulajdon, szövetkezeti részaránytulajdon, kárpótlási jogosultsággal szer zett tulajdon, szövetkezeti vagyonnevesítés során kapott tulajdon – rendelkezhet földtulajdonnal egy ember a közeljövőben. Ezek mind konkrét és nem általános földtulajdont jelentenek, melyek több településen, egy településen belül a település különböző rés zein terülhetnek el, a különböző földdarabok átlagos aranykoronában mért értéke jelentősen eltérhet egymástól, s az egyes földterületek, művelési ágak szerint is különbözőek lehetnek: szántóföld, rét, legelő, erdő vagy mások. Ezeket a törvény ereje szerint kötelezően összevonni súlyos jogsérelmek nélkül lehetetlen, és számunkra ezért elfogadhatatlan. Megdöbbenéssel olvasom az alkotmányügyi bizottság Németh Béla képviselő úr javaslatához csatlakozó módosító javaslatát, amely szerint az együttes jelentés 18.
