Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
142 A másik kérdés, amiről szólni szeretnék: itt többször elhangzott, hogy összhang legyen az egyéb törvényekkel. Többen javasoltuk itt az öss zegnek a megemelését. Azt gondolom, ha tényleg komolyan gondoljuk azt, hogy a nemzet gondoskodását akarjuk kifejteni, akkor annak olyannak kell lennie, amely gondoskodik azokról, akik erre érdemesek. Tehát nem hiszem azt, hogy mondjuk a kárpótlással kellen e összekeverni a nemzeti gondozásról szóló törvényt. Mert nem kárpótlásról van szó, hanem arról: azokról, akik jogtalanságok következményei miatt munkaképességüket veszítették el – és ezek lehetnek bármelyik diktatúra jogtalanságai – , vagy pedig azoknak a hozzátartozóiról, akik jogtalanságok miatt vesztették életüket, a nemzetnek kutya kötelessége gondoskodnia. És ez a gondoskodás nem lehet olyan színvonalú, ami nem vagy nem méltóan fejezi ki a jogtalanságokkal szembeni helyzetet; vonatkozzék ez akár az 193 9től 1945ig terjedő időszakra, akár az ötvenes évekre vagy akár 1956ra. Tehát azt gondolom, hogy vissza kellene térni ahhoz az összeghez, amit ma kapnak még – akik kapnak – az 1991ben elfogadott törvény alapján. Ezért javasoltam azt, hogy a hét- és kil encezer forint legyen a kiindulópont. Ugyanebben a pontban szerepel, s lehet, hogy az alkotmányügyi bizottság ezzel nem tudott egyetérteni, bár meg lett volna rá a lehetősége. Két lehetősége lett volna az alkotmányügyi bizottságnak. Az egyik, hogy meghívja a módosító javaslat beterjesztőjét, hogy vegyen részt a vitában, és akkor talán felvilágosítást lehetett volna adni, hogy különböző időpontok miért kerültek bele a javaslatokba. Ez nem történt meg, sajnos így nem tudtam kifejteni nézeteimet. A másik pedig : megtehette volna az alkotmányügyi bizottság, hogy azokkal a pontokkal, amikkel egyetért, amiket el tud fogadni, azokat kiemeli a javaslatokból, mert ezek természetesen feldarabolhatók. Az 1. §nál a jogszabály előkészítői olyan fogalmat használnak, hogy politikai önkény. Én azt hiszem, hogy egy jogszabálynál azt a formulát használni, hogy politikai önkény, sok félreértésre adhat lehetőséget. Azt, hogy politikai önkény, azt sokfajta módon lehet értelmezni. Lehet úgy is értelmezni, hogy politikai önkény vol t az, amikor elhatározták, hogy például zsidó származású fiatalok nem mehetnek egyetemre. Gondolom, ez politikai önkény volt. Lehet az is politikai önkény, hogy egy jogos, szakmailag indokolt, az érintettek által alátámasztott kinevezést valaki megtagad. V an erre is példa. Lehet, hogy ez is politikai önkény. Tehát azt gondolom, hogy ilyen típusú jogtechnikát alkalmazni egy törvényben nagyon felületes eredményre vezethet. Ezért én azt javasoltam – és ezért is jó lett volna, ha elmondhattam volna, vagy összef üggésben lehetett volna értékelni – , hogy nem mint politikai önkényt, hanem mint jogsértést kell minősíteni. Itt történtek jogsértések. Ezt a jogsértést, mivel különböző időszakokról van szó – mindig más volt az uralkodó jogszabály, amit meg lehetett sérte ni, és nem az akkor érvényben lévő jogszabályokról van szó – , ezért én visszacsatoltam javaslatomat a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában rögzített alapelvekhez. Tehát azt mondtam, hogy aki ezeket az alapelveket megsértette, az ezzel j ogsértést követett el, s az ennek következtében belépő hátrányt kell elismernie a törvénynek. Úgy hiszem, ez jogilag korrekt, ez követhető, nem ad szubjektív értékítéletre lehetőséget. Itt felmerült az – ez egy következő módosító javaslatom – , hogy szűkíte ni kívántam azok körét, akik nem jogosultak a nemzeti gondozásra. Én nem szűkíteni akartam, én azt gondoltam, hogy egyértelműen kell megfogalmazni. S visszatérek a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához. Én azt hiszem, helyes, ha azt mond juk, hogy aki ezt megsértette az egész időszakban, tehát '39től '83ig, az ne legyen jogosult nemzeti gondozásra. S ezek után többet nem nagyon kell mondani. Még az '56os cselekményeknek a megfogalmazása jogos, mert az külön értékelendő. De például az ál lamvédelmi vagy a karhatalmi szervezethez való tartozást én jogi oldalról, a jogi forma szempontjából nagyon aggályosnak tartom. Mert hova vezet az, hogyha valamilyen testülethez, szervezethez vagy népcsoporthoz, vagy lehetne folytatni, tartozás alapján ke zdek diszkriminálni. Ez negatív diszkrimináció, ami nem ítél, nem mondja, nem minősíti azt, hogy mit csinált az a személy ott abban a szervezetben. Lehet nem szeretni, és nem kell szeretni ezeket a szervezeteket, de aki megsértette a Nemzetközi Egyezségokm ányt, az magát úgyis kizárta. Én azt gondolom, hogy nem szabad egy ilyen típusú
