Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FRAJNA IMRE (FIDESZ)
134 Fontos megjegyeznünk, mert Nádori László indítványa erre irányult, hogy a törvény nem tesz különbséget az egyéni, illetve csapatversenyen kiérdemelt olimpiai aranyérem között. A 37. és 38. pontban található módosító javaslatok, Schiffer János, illetve Zimányi Tibor és társai azt célozzák, hogy bizonyos kitüntetésekben részesítettek is kaphassanak nemzeti gondozást. A bizottság ezekkel kapcsolatban azt az álláspontot képviseli, hogy a javaslatok ellentétesek a törvény koncepciójával, mert a nemze ti gondozásról szóló törvény azt az elvierkölcsi alapokon nyugvó álláspontot képviseli, hogy a hazaszeretet, a hazáért való küzdés – ha ez sérülést, halált nem von maga után – nem részesíthető anyagi elismerésben. Ha valaki erején felül is eleget tesz leg szentebb kötelességének, de ez nem jár együtt a törvényben foglaltakkal, erkölcsi elismerésre tarthat jogosan igényt. Hiba volna a hazaszeretetet a pénz fogalmával összekapcsolni. Számos eljárási, ügyintézési, technikai kérdést tagoló módosító indítvány me llett érdemes a javaslatok még egy csoportjáról említést tenni. Azokról, amelyek a törvényjavaslatban meghatározott összegek emelését célozzák. Ezekkel kapcsolatban megjegyzendő, hogy szemben a javaslatok egy részében található feltételezéssel, miszerint a Kormány határozza meg a nemzeti gondozásra fordítható összeg nagyságát, a valóságban ez a Parlament hatásköre és felelőssége lesz. Ami pedig a konkrét összegnövelési szándékokat illeti, azért nem elfogadhatók, mert ezek a többi kárpótlási törvénnyel való megnemfelelést eredményeznék. A megemelt összegek aránytalansági elemet vinnének az egységes elveken alapuló kárpótlási rendszerbe. Tisztelt Ház! Befejezésül egy megjegyzés: a tárgyalt 38 javaslat közül csak 5 kapta meg a bizottsági tagok több mint egyharm adának igenlő szavazatát. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, kik kívánnak a vitában felszólalni. Elsőként jelentkezett Frajna Imre képviselő úr a Fiatal Demokraták Szövetségétől. Felsz ólaló: Frajna Imre (FIDESZ) FRAJNA IMRE (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy az emberi jogi bizottság előadója is említette, Wachsler Tamás képviselőtársammal három módosító indítványt nyújtottunk be. Mindhárom ugyanarra a témakörre vonatkozik. Sajnos, úgy látszik a bizottsági tárgyalások eredményeképpen, hogy szomorúan kell megállapítani, hogy kibékíthetetlen koncepcionális ellentét látszik a kormányzat magatartása és a mi elképzeléseink között. Ennek okát igazából nem si került kiderítenem. Azok az érvek, amelyeket felhoztak javaslataink ellen, ugyanis részben nem helytállóak, részben pedig nem elégségesek az elvetésükre. Az, hogy a sorkatonai szolgálatban elszenvedett sérüléses, illetve haláleseteket a honvédelmi törvény rendezi, a jelen szabályozás szerint semmiben nem különbözik attól a polgári jogi felelősségtől, amit – mondjuk – egy munkáltatónak kell viselnie a nála bekövetkezett ilyen cselekmények kapcsán. Ezzel szemben a sorkatonát egy veszélyes munkahelyre törvényi kötelezettség vezényli oda, azaz veszélyezettsége nem önként vállalt és jóval nagyobb, mint egy civil foglalkozásnál elvárható lenne. Úgyhogy ebből a szempontból úgy gondoljuk, ezeket az embereket mégiscsak a polgári jogi kártérítésen kívül valami más eli smerésben is kellene részesíteni. Bár itt egyébként hajlunk arra a kompromisszumra, hogy a honvédelmi törvénynél szavazzuk meg a szokásos polgári kártérítésnél nagyobb összeget ezeknek az embereknek. A másik csoport – amitől igen szomorú vagyok, és végképp en nem értem az elutasítás indokát, valami roppant ideológiai merevséget érzek benne – , az az életmentők csoportja. Az az elv, amelyet Speidl Zoltán említett, – hogy ez nem sorolható az emberi jogok között elkövetett jogsértések
