Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - Az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat részletes vitájának újramegnyitása - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
113 Nem fogom most ismertetni az így összesen 58 darab módosító indítvány omat tételesen, ezzel szemben nagyon röviden megfogalmaznám azokat az elvi kérdéseket, amihez benyújtottam – részben kritika, részben pedig más megoldás elérése céljából – módosító javaslatokat. Kérem, hogy az elvi kérdések ismeretében mérlegeljék képvisel őtársaim, hogy hogyan fognak a későbbi vitában, illetve a bizottsági munkában majd a szavazás során eljárni. Még egy megjegyzést tennék, még mielőtt belemennék ezeknek az elveknek az ismertetésébe. Elhangzott a Házban egy olyan vélemény, hogy az ellenzék m egint nagyon hosszan és sokat beszél erről a törvényről. Hát megszámolhatnánk, hogy összesen hány órát foglalkoztunk plenáris ülésen az ország gazdasági életének – érzésem szerint – legjelentősebb törvényével, de arra szeretnék emlékeztetni, hogy a törvény javaslatok előterjesztése során az expozéban elhangzott, hogy hasonló törvényeket sokkal kisebb méretű privatizáció mellett, például az angol parlamentben éveken keresztül tárgyaltak. Ezzel szemben nekünk mindössze néhány óra állt rendelkezésünkre – úgy tű nik – , ami engem rendkívüli módon zavar. Tehát az elvi kérdések. Az elvi kérdések ott kezdődnek, hogy ezt a vagyontömeget, amelyet az időlegesen állami tulajdonban maradó vagyon körébe sorolna a jövőben a Kormány, ezt kizárólagosan saját tulajdonának tekin ti, úgy viselkedik a Kormány javaslata, hogy egy nagyon zárt kör saját döntései alapján lehet ezt a vagyont működtetni, hasznosítani. A zárt kör úgy néz ki, hogy magának a Vagyonügynökségnek a felépítési rendje, a Vagyonügynökség igazgatótanácsa, az igazga tó, az ügyvezető igazgató kinevezése, az ügyvezető igazgató, pontosabban az igazgatótanácsot vezető elnök, a tanácsot felügyelő privatizációs miniszter kinevezési jogköre, elszámoltatási jogköre egy személy – tehát a miniszterelnök – kezében van. Szemben p éldául a – szintén ma is, és több napon keresztül tárgyalt – médiaügyekkel, amelyek számomra szintén fontosak, de azt hiszem, hogy a vagyon kezelése legalább ilyen fontos, ahol megvalósul egy társadalmi felügyelet. Itt ezt a társadalmi felügyeletet minden tekintetben kizárják a törvényjavaslatok. Módosító indítványaim jelentős része arra irányult, hogy a kizárólagosság – hozzátehetném: a bolsevik felfogás – tűnjön el ebből a törvényből is, helyette jelenjék meg a legfelsőbb szinten parlamenti felügyelet, má s szinteken a nyilvánosság felügyelete, illetve a vállalatoknál a vállalatok dolgozóinak, a dolgozók közösségeinek – majd ha létrejönnek: az üzemi tanácsoknak – a felügyelete. A másik kérdéskör, amelyről a módosító indítványaim szóltak: a döntési mechanizm usokkal, az ÁVÜ döntési jogköreivel van összefüggésben. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat arról, hogy ha egy kicsit lepucoljuk ennek a törvénynek a nem túl lényeges elemeit, akkor a következő végeredményre juthatunk: Az Állami Vagyonügynökségnek a vá llalatokkal szemben olyan jogköre van, mint amilyen – ahogy én ezt az általános vitában már említettem – 1968 óta semmilyen állami szervnek Magyarországon nem volt. Egy hozzáértő szakember nem túl régen azt nyilatkozta az újságban, hogy tudomása szerint az 1949es hangulatoknak felel meg a leginkább az az állami jogkör, amit itt az Állami Vagyonügynökségre kíván ez a törvény helyezni. Az Állami Vagyonügynökségnek joga van minden vállalatot kedve szerint, indoklás nélkül – a leírt törvényjavaslat alapján – á llamigazgatási felügyelet alá vonni, joga van vállalati biztosokat kirendelni, a vezetőket leváltani, újakat kinevezni – hozzáteszem: minden indoklás nélkül – , joga van a vagyont a vállalatoktól elvonni, joga van másokhoz odatenni, mintha ehhez a vagyonhoz csak hitelezői jogok vagy tulajdonosi jogok kapcsolódnának, nem kapcsolódnának működtetési jogok is. A vállalati mozgást korlátozó javaslatok már az eredeti törvényjavaslatban is szerepeltek. Ezen túlmennek a módosító indítványok, amelyek – különösen az i ngatlanok és a vagyoni jogok értékesítésében – még tovább kívánják szűkíteni a vállalatoknál meglévő hatókört. Itt egy óriási bizalmatlanság van a levegőben, ami valahol talán magyarázható is. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy a bizalmatlanság légkörének visszahatása a gazdaság visszalépése lesz. Még sokkal kevésbé lesznek működőképesek ezek a vállalatok az ilyen típusú beszorítás következtében, mint amilyenekké az elmúlt néhány hónap vagy év alatt váltak.
