Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - Az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat részletes vitájának újramegnyitása - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
114 Joga van a Vagyonügynökségnek – a leírt törvényjav aslat alapján – vagyonkezelőt választani: nem pályázat alapján kiválasztani, hanem rámutatni valakire, hogy valamely vállalatot X vagyonkezelőnek adjunk oda kezelésre; joga van ezekkel az általa kiválasztott vagyonkezelőkkel úgy szerződni, ahogy kedve tart ja. Leírja a törvény, hogy mindenféle pályázattól, egyébtől eltekintő módon szerződhet velük a Vagyonügynökség. Joga van a szerződéseket zártan kezelni, a szerződések tartalmát nem hozni nyilvánosságra; joga van a kezelőnek elővásárlási jogokat adni és a k ezelőre rábízni tulajdonképpen a vállalat teljes egészét. Tulajdonképpen egy ilyen folyamat azt jelenti, hogy ha én is bizalmatlan vagyok, akkor azt mondom: a Vagyonügynökségből valaki kinéz magának egy hozzá közel álló vagyonkezelőt, és azt mondja: mától kezdve tiéd a vállalat – viheted. A vagyonkezelő ezek után megteszi azt, hogy a vagyont alacsonyra értékeli, bejelenti, hogy privatizációs partnert nem talált, és akkor holnapután az elővásárlási joggal jelentkezhet a vállalatért a törvényjavaslat alapján… Nem hiszem, hogy ilyen szándékok vezérelték volna a tisztelt kormányzatot, mikor javaslatát letette az asztalra. De hogyha valóban nem ilyen szándékok vezették volna, akkor javasolnám, fogadja el az általam e témakörben letett módosító indítványokat, amel yek legalább az indokolás nyilvánosságát és az alkalmazott szempontok nyilvánosságát, illetve törvényerőre emelését elfogadnák. A másik kérdéskör, amivel módosító indítványaim foglalkoztak, a vagyonpolitikai irányelvekre vonatkozik. A vagyonpolitikai irány elvek válnának ennek a törvénynek az elfogadása után az egyetlen olyan eszközzé, ahol a Parlament kapcsolatot tart az állami vagyonnal. Ez az eszköz lehetne nagyon jó is, abban az esetben, hogyha a vagyonpolitikai irányelvek tartalma úgy alakulna, mint aho gy az az elvárásainkban szerepel. Hadd mondjam el azonban: valamennyien tudjuk – ha igaz, ma megkezdődik a vitája – , megkaptuk közben a vagyonpolitikai irányelvek tervezetét. Ebből a tervezetből az derül ki, hogy tovább kívánja fokozni a Kormány a vagyon t ekintetében saját függetlenségét az Országgyűléstől és az országnak tulajdonképpen valamennyi további szereplőjétől. Ez a törvényi felhatalmazás tehát, amit a most tárgyalt törvény alapján megszerezne magának a Kormány, kitöltésre kerül egy még nagyobb sza badságfok biztosításával. Ezt megelőzendő tettem javaslatokat a vagyonpolitikai irányelvekkel kapcsolatos szabályok módosítására. Hozzátennék itt egy elvi kérdést, amelyik több helyen vitatásra került: a vagyonpolitikai irányelvek és a költségvetés összekö tése. A törvényjavaslat és a benyújtott módosító indítványok számos megoldási változatot kínálnak. Mindegyik változatban valahol a költségvetéshez kötődne a vagyonpolitikai irányelvek benyújtása. Részben olyan javaslatok szerepelnek az asztalon, hogy azzal összhangban kell elfogadni a vagyonpolitikai irányelveket, részben olyan javaslatok, hogy azzal egyidejűleg kell benyújtani, részben olyan javaslatok, hogy a költségvetésben meghatározott elosztást kell majd alkalmazni a privatizációs bevételek felhasznál ására, és a vagyonpolitikai irányelvek ezt csak visszatükrözik. Gondoljanak bele, tisztelt Képviselőtársaim: a mai napon előttünk lévő vagyonpolitikai irányelveknek tulajdonképpen semmi közük ahhoz a költségvetéshez, amelynek az időszakára kiterjednek. Mos t sem aszerint kerülnek benyújtásra a vagyonpolitikai irányelvek, mint ahogy a törvényjavaslat tartalmazta. Én azt a javaslatot terjesztettem be módosító indítványként, hogy a privatizációs bevételekről a vagyonpolitikai irányelvekben az Országgyűlés határ ozzon, függetlenül attól, hogy ez a költségvetés melyik pillanatában történik. Mellékesen megjegyzem: tudomásom szerint ezt a javaslatot nem támogatták a bizottságok – ennek ellenére megengedem magamnak azt, hogy ne értsek egyet a bizottságokkal. (9.30) Kö vetkező kérdéskör, amihez szeretnék hozzászólni – és amihez szintén benyújtottam számos módosító indítványt – , a törvényjavaslatban szereplő tevékenységek ütemezése. Én úgy érzem, hogy nem a gazdasági racionalitás az, ami a Kormány által beterjesztett java slatot indokolja. A Kormány azt javasolja a beterjesztett javaslat szerint, hogy 1992. december 31éig a
