Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - A nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - DÉNES JÁNOS (független)
1785 Akkor engedjék meg, hogy beszéljek egy dátumról: 1944. március 19éről. A magam részéről 1986ban, a 30 éves októberi emléktalálkozáson – ami illegálisan szerveződött kezdetben, és a félelem jegyében nem október 23án, h anem december 6án tartottuk – rögzítettem le azon álláspontomat, hogy Magyarország 1944. március 19étől – akkor mondottam – napjainkig a törvényesített törvénytelenség állapotában él. Akkor olyan jeles tudós elme, mint Kis János – az akkori demokratikus ellenzék vezetője és az ellenzéki mozgalomban akkor sorstársam – homlokára csapott, hogy ez milyen egyszerű, hogy ez nekik, történészeknek nem jutott eszükbe. Hát kérem, ez a villámfényszerű felismerés azóta elhalványodott a különféle eszmei berkekben, és bizonyos szempontból, sajnos, elhalványodott a tisztelt Ház értékelésében is. Mert a magam részéről teljesen egyetértek Zimányi Tibor képviselő úr fejtegetésével, amelyben azt mondja, hogy különbséget kell tenni: különbséget kell tenni az ellenállás tulajd onképpen '44. március 19étől '45. május 8áig tartó időszaka között, és ami utána következett, hogy a megszállás következtében mocsokká gyúrtak mindent. És a későbbiekben, mint Zimányi képviselő úr példája bizonyítja, ő maga is Recsken kötött ki. Ezt a ké rdést kell tehát tisztáznunk. A magam részéről a Magyar Demokrata Fórum 1990. április 29ei frakcióülésén azt mondottam – amikor arról volt szó, hogy javaslatot tesz a képviselőcsoport első törvényünk megalkotására, miszerint 1956 forradalom és szabadságha rc, valamint elítéljük az 1956. november 4ei és az utána következő restaurációt, tehát ebben a törvényalkotási javaslatelőkészítő vitában hangzott el részemről – , hogy meg kell különböztetni a fényt és az árnyékot, meg kell különböztetni a hideget és a m eleget, meg kell különböztetni a keményet és a puhát. Kérem, anélkül nem lehet disztingválni. A magam részéről ekkor azt mondottam: ahhoz, hogy e törvényalkotásunk, első törvényalkotásunk szellemében érdemrendeket, kitüntetéseket alapítsunk, hozzunk létre, első feltétel, előfeltétel az, hogy a hazaárulásért, társadalomellenességért kapott kitüntetéseket el kell törölni. Ez nem következett be. Ennek következtében történik az, hogy a Kormány és a törvényjavaslat benyújtója, ugyebár, egy év késedelembe esett – számos kritika elmondotta ezt – , mert ezt az ellentmondást nem volt képes sem törvényjavaslattevőként, sem szakjogászként, sem érzelmileg, sem sehogyan megoldani. Ahhoz, hogy ez a törvényjavaslat valóban elérje azt a célt, hogy visszaadja társadalminemz eti önérzetünket, kell hogy elérje ezt a tisztázó hatást, amit én itt egy pár szóval próbáltam érzékeltetni. A különféle felszólalások beszélnek arról, hogy ezt a törvényjavaslatot bizonyos szűkkeblűséggel marasztalják el, és fölemlítenek abszolút emberi i gazságokat – de ezeket az abszolút igazságokat tulajdonképpen a tények figyelmen kívül hagyásával és valami agyafúrt módszerrel, hogy egy szál hajszállal egy hajóvontákot átvonok a túlsó kikötőbe, meddő kísérletezésekkel próbálják. Hát, egy történelmi tény vagyon, amit tulajdonképpen az elmúlt években még az általam oly nagyra becsült Magyar Televízió is reprezentált egy műsorában: 1944 nyarán Magyarország, Budapest az akkori háborús és szörnyű képet mutató Európában a béke szigete – és ide zarándokoltak, k érem, lelőtt angol pilóták, francia ellenállók, akik ide menekültek, különféle zsidó menekültek, hazaiak és külföldiek, és személyükkel reprezentálták ennek a műsornak az igazságát. (Zaj.) Amikor eljutottam idáig mondanivalómban, akkor engedjék meg, hogy b eszéljek azokról az időegységekről is, amely időegységekkel ezt a törvényjavaslatot mérni kell. És mondottam: Magyarországon a német megszállás 1944. március 19én következett be. Az előtte lévő rezsim még mindig igyekezett adminisztrációja, szervezettsége révén, ahogyan tudott, az ellenállásnak, a fegyveres megszállásnak intézkedéseiben ellenállni. Történt ez nemcsak intézményesen, hanem az állampolgárok millióinak az egyéni döntése és hovatartozása alapján. A német megszállás pillanatától kezdve az az irá nyzat, amit a megszálló diktált, Magyarországon mindig csak töredékében érvényesült, mind az állami hivatal ellenállásán, mind a széles társadalom erkölcsi és valóságos ellenállásán. Így következik be, hogy amikor 1944. október 15én a Szálasikormány, kif ejezetten a megszálló bűnös segítségével ragadja magához a hatalmat, még nagyobb az ellenállás a fennálló, idegen kézből létrehozott hatalom és kormány ellen. És ennek a
