Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 16. hétfő, a tavaszi ülésszak 14. napja - A munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - RAJ TAMÁS (SZDSZ)
877 úgy a munkaadó, mint a munkavállaló számára olyan lehetőséget terem tene, amellyel a rengeteg felszámolási és csődeljárással összefüggő procedúráknak a munkavállalóra történő, elsősorban anyagi kihatását kezelhetővé tenné, illetve kezelhetőbbé tenné, mint amilyen most van. Tisztelt Ház! Elnök Úr! A helyzet kínálná, hogy so kkal hosszabban módosító indítványokhoz kiegészítő vagy indokló szöveget fűzzön az ember, de hát az idő előrehaladtával ettől én elállok. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Megadom a szót Raj Tamás képviselő úrnak, SZDSZ. Felszólaló: Raj Tamás (SZDSZ) RAJ TAMÁS (SZDSZ) Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő vaskos papíranyag is mutatja, hogy ez a törvényjavaslat milyen sok vitát vált ki, milyen sok törvénymódosítás csatlakozik hozzá, és ahhoz még csatla kozó módosítványokkal is elleptek bennünket. Persze, ez nem a törvényjavaslat szakszerű voltát minősíti, de mindenképpen megmagyarázza talán azt a különös helyzetet, hogy a részletes vita megkezdése előtt már a bizottságok igyekeztek túl lenni ezeken a mód osítványokon, és véleményem szerint kissé hevenyészve elintézték ezeket a kérdéseket, talán meg sem fontolták olykor a tartalmát. Sajnálatos módon a módosítványok odavonatkozó része sem került például az emberi jogi bizottság elé tárgyalásra, holott a munk a törvénykönyvének kétségtelenül nagyon sok olyan vonatkozása van, amely emberi jogi szempontból netán Alkotmányba ütköző is lehet. Szeretnék ebben a részletes vitában néhány kérdést megmagyarázni, elsősorban természetesen azokat, amelyekkel kapcsolatban j ómagam módosító indítványt nyújtottam be. Nem beszélek arról a néhány apróbb javításról, amelyek megkapták a támogatást, azokról szeretnék beszélni, amelyek sajnálatos módon nem kapták meg a bizottságok kellő támogatását. Bízom benne azonban, hogy miniszte r úr, aki jelen van, esetleg meggyőzhető még ezen a téren. Három ilyen kérdéskört szeretnék számára és önök számára, kedves képviselőtársaim, vázolni. Az első egy olyan kérdéskör, amely jó fél évvel ezelőtt egy interpellációval elhangzott, sőt már azelőtt is hónapokkal napirendre került egy interpelláció kapcsán, amelyet én nyújtottam be. Ez pedig a kártérítési járadék kérdése, amellyel kapcsolatban annak idején miniszter úr ígéretet tett – mármint az interpelláció elhangzása idején – , hogy beépíti a munka törvénykönyvének új változatába. Ez meg is történt. Köszönet érte. Azonban úgy érzem, még mindig van mit módosítani rajta. A probléma onnan ered, hogy nagyon sokan hazánkban, és így elsősorban annak idején a hozzám forduló MÁVnyugdíjasok körében vannak ol yan emberek, akik régebben baleset következtében alacsonyabb munkakörbe kerültek vagy nyugdíjba kerültek, és ezért mintegy kárpótlásképpen kártérítési járadékban részesülnek. Ez a kártérítési járadéköszszeg egy meghatározott bizonyos összeg, általában 1000 – 2000 forint körüli összegekről van szó, és mivel annak idején, amikor az eredeti munka törvénykönyv döntésre került, megfogalmazódott, még az infláció nem volt olyan mindennapos kérdés, mint manapság, ezt nem építették be a törvénykönyvbe, úgy merült föl a kérdés, mint ami egyszer s mindenkorra meghatározott összegként kerülhet folyósításra. Sajnálatos módon azok az emberek, akik – mondjuk – tíz évvel ezelőtt kerültek ilyen helyzetbe, ilyen rokkantsági helyzetbe, mindmáig ugyanazon öszeget kapják, amelyet annak idején meghatároztak, függetlenül attól, hogy időközben a nyugdíjak és a keresetek, a jövedelmek is, ha szerényebben is, mint az infláció, de mégiscsak emelkednek. Ezen változtat az új törvény, az új munka törvénykönyv, de én úgy érzem, hogy nem elég gé, nem kellő módon. Ugyanis azt fogalmazza meg, azt iktatja törvénybe, hogy a kártérítési járadékot az előző év hasonló helyzetben volt nyugdíjasainak, illetve keresőképes munkavállalóinak a keresete
