Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 16. hétfő, a tavaszi ülésszak 14. napja - A munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - RAJ TAMÁS (SZDSZ)
878 alapján kell meghatározni a következő évre vonatkozólag . Márpedig jól tudjuk, hogy egy év alatt is jelentős mértékben emelkednek a jövedelmek, ha nem is elég, kellő mértékben, de mégiscsak emelkednek. Tehát mindig hátrányos helyzetbe kerülhetnek a kártérítési járadékban részesülők. Ugyanez vonatkozik a nyugdíj asokra is. Módosítványomban azt kívántam kifejteni, hogy ne az előző év alapján fizessék a következő év kártérítési járadékát, hanem próbálják folyamatosan azonos szinten tartani a keresőknek a kiegészítését, kártérítési járadékát, és ugyanez vonatkozzék a nyugdíjasokra is. Sajnálatos módon nem kapta meg a bizottság kellő többségét. Egyszerűen nem tudom megérteni, miért. Arra gondolok, hogy talán átsiklott a bizottság, nem fordított kellő figyelmet arra, hogy bizony ez a nem jelentős összeg mégis milyen jel entősen befolyásolhatja a szegény rokkantaknak a helyzetét. Erre tekintettel kell lennünk. Ez nem emeli meg jelentősen az állam költségkiadását. Nagyon fontos azonban, hogy ezekre az emberekre mindenképpen tekintettel legyünk, képviselőtársaim. A másik kér dés egy apróság tulajdonképpen, a törvényjavaslat 115. § (4) bekezdése arról szól, hogy a munkában lévő egyetemi hallgatók, tehát akik munkájuk mellett egyetemi tanulmányokat folytatnak, évfolyamdolgozat és diploma elvégzése, elkészítése céljából szabadsá got kaphatnak. Ez így volt mindig, de egy nagyon furcsa dologgal találkozunk a jelen törvényjavaslatban. Mégpedig ez a törvényjavaslat, nem tudom, miért, nem tett különbséget az évfolyamdolgozat és a szakdolgozat, tehát az egyetemi diploma elnyerését szol gáló szakdolgozat között, holott ez a Parlament tudomásom szerint Magyarország történetében az a Parlament, amelyben történelmünk során a legtöbb egyetemet végzett ember van jelen. Tehát ha visszaemlékszünk hajdan volt úrfi korunkra, akkor mindannyian tudj uk azt szinte, hogy mit jelentett egy szakdolgozat, mit jelentett egy évfolyamdolgozat. Egyszerűen nem tudom felfogni, miért nem teszünk különbséget e kettő között. Ez nem okozna jelentős problémát, noha természetesen honorálni tudom azt, hogy a törvényjav aslat szabadságot tud – fizetett szabadságot tud – meghatározni az évfolyamdolgozatukat készítő egyetemi hallgatók számára is. Tehát nagyon kérem, miniszter úr és kedves képviselőtársaim, hogy a szavazásnál erre tekintettel legyenek. A harmadik témakör ta lán a legfontosabb valamennyi között. Jól tudjuk, hogy a heti pihenőnapokat különböző állami ünnepek érdekében ideoda tologatták a régi rendszerben. Ez hozzátartozott a kommunista rendszer egyik vívmányához, hogy ideoda lehetett tologatni a hétvégi napok at, nem tudtuk, mikor van hétfő, mikor van vasárnap, mikor van szombat. Ez persze a munkavállalók érdekében történt, ez kétségtelen, de olykor beleütközhetett a dolgozó vallási meggyőződésébe. Annak érdekében, hogy ilyesmi ne történhessék meg, különböző ja vaslatokkal éltünk, nemcsak jómagam, hanem Tóth Albert MDFes képviselőtársam és lelkésztársam, valamint Kádár Péter református lelkész barátom, aki itt ül mellettem az SZDSZ soraiban. Ezek a javaslatok arról szóltak, hogy lehessen a dolgozónak a vallási ü nnepek, nagyobb ünnepek mellett kivenni még egy olyan napot, amelyen lelkiismerete és vallásos meggyőződése szerint ünnepet tarthasson, ez legyen akár fizetetlen nap is a munkanapok sorában. Erre meg kell adni a lehetőséget – úgy vélték Tóth Albert és Kádá r Péter kollégáim. Jómagam azzal egészítettem ki mindezt, hogy benyújtottam kéthárom módosítványt. Az egyik arról szól – a 126. §hoz szóló módosítvány – , hogy a munkavállaló olyan időszakban, amikor munkavégzését vallási meggyőződése tiltja – és ez lehet a legkülönfélébb eset, ezt persze zárójelben mondom – , rendkívüli munkaidőre se lehessen kényszeríteni őt. Természetesen megvan a mód ennek az elhárítására, de semmiképp se lehessen kényszeríteni a vallási meggyőződése ellenére egy ilyen munkavégzésre. Ug yanez vonatkozik arra a módosítványomra, amelyet a 130. §hoz nyújtottam be, és így hangzik: "A munkáltató ezen túlmenően is köteles a munkavállaló által gyakorolt szabadság kiadását biztosítani". Nem hiszem, hogy bárki is visszaélne ezzel a helyzetével. T ermészetesen ez nem kötelező, ez csak egy lehetőség olyan emberek számára, akik a vallásos meggyőződésüket
