Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 16. hétfő, a tavaszi ülésszak 14. napja - A munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
874 munkavállalónak – írta – gyermeke 18 éves koráig. É n ezzel nem akarok részletesen foglalkozni, nagyon jó lenne, ha ezt a Kormány és a képviselő hölgyek és urak szintén támogatnák. Ha azonban a kettő közül választani kell, úgy, ahogy ezt a gazdasági bizottság csinálta, akkor mindenképpen az elsőt, vagyis a négy- és többgyermekes családok indítványát szeretném fenntartani és kérni a támogatásukat. A másik módosító indítvány, amely szintén nagy többséget kapott a gazdasági bizottságban, de a Kormány ezt úgyszintén nem támogatta, ez az a szabadsággal összefüggő javaslat, amelynek az eredeti, 134. § szerinti szövege: – egyrészt az, és itt a 2. és 3. §t értelemszerűen egybeolvasnám – "Az alapszabadság egynegyedét a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni." A (3) bekezdés pedig azt mondja, hogy "a szabadságból legalább két hetet egybefüggően kell kiadni. E rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet". Itt tehát arról van szó, hogy egy olyan kötelezettséget teszünk be a munka törvénykönyvébe, amely például azt jelenti, hogy valakine k 20 nap – tehát a fiatalkorúak esetében, különösen a fiatal munkavállalók esetében ha például 20 nap a szabadság, ebben az esetben az egynegyedét, tehát 5 napot a maga kérésére vehet ki, ugyanakkor két hetet egybefüggően és a munkaadó által megszabott idő pontban szükséges kivenni. A gazdasági bizottságban azzal érveltem, és ezt fogadták el, hogy ebben az esetben ez súlyosan sérti az egyébként is kevés szabadsággal rendelkezők cselekvési szabadságát, Magyarországon nem tartunk ott, hogy mindenki egybefüggőe n, kizárólag, valóban pihenésre veheti ki a szabadságát. Jelen pillanatban valóban jogosan, időszakosan, olyan fontos elfoglaltságra és netalántán munkára is engedjük fordítani ezeket a szabadságokat, amelyek nélkülözhetetlenek családok megélhetéséhez. Teh át ilyen szempontból nem célszerű egy ilyen megkötést betenni. Ugyanakkor a munkáltatót is megköti ez, hiszen számos esetben együttesen szeretnék a munkavállalóval ezt a kéthetes klauzurát feloldani, és ebben az esetben, ha ezt betesszük, akkor ezt egyszer űen lehetetlenné teszi ez a munkatörvénykönyvi javaslat. Végül szeretném megemlíteni, hogy a szociális charta, amelyet a Kormány december 16án aláírt és jelenleg folyik a ratifikációs eljárás, ezzel kapcsolatban csupán annyit tartalmaz, hogy az igazságos munkafeltételekhez való jog tényleges gyakorlatának biztosítására a szerződő felek vállalják, hogy legalább évi kéthetes, fizetett szabadságot biztosítanak. Arról nem szól a charta, hogy ezt milyen módon kell kiadni. A kormányképviselők azzal érveltek, hog y Magyarország elfogadott, ratifikált és hozzájárult egy olyan nemezetközi munkaügyi szervezet, az ILO által megszabott konvencióhoz, amely ezt kiköti, tehát ezt az egybefüggő két hét kiadását kiköti. Megítélésünk szerint ez több problémát is felvet. Egyré szt nekem nem világos, hiszen egy 1989es ILOkonvenció szerint 6 napot kell egybefüggően kiadni, 16 éves kor alatt 12 napot, tehát nem világos, hogy ez a két hét valóban honnan származik és kihirdetette. De a lényegét tekintve ezek a nemzetközi szabályok mindig csak subsidiarius szabályok, ezek csak akkor érvényesülnek, ha másban nem állapodnak meg a felek, és a nemzetközi szabályok soha nem imperatívusban fogalmaznak, soha nem kogensek, hanem mindig – az ilyen típusúak – ajánlási jellegűek. Tehát tudomás om szerint ezektől ilyen esetben mindig magasabb indokra, és ebben az esetben a szociális chartára hivatkozva mindig is el lehet ezektől térni. Egyébként a kormányképviselőknek semmi más kifogásuk nem volt ezzel a feloldással szemben, kizárólag ennek a biz onyos ILOegyezménynek a betartása volt az érv, amely szükségessé teszi, hogy ez benn legyen. Megítélésem szerint ebben az esetben nem célszerű fenntartani, ezért ezt én úgy javasolom módosítani, hogy a szabadságból legalább két hetet egybefüggően kell kia dni, e rendelkezéstől eltérni csak a munkavállaló kérésére lehet. Úgy érzem, hogy ennyit a munkavállalók feltétlenül megérdemelnek, de a munkaadók is, hogy együttesen állapodjanak meg, és egy ilyen rendelkezéstől való eltérés a munkavállaló kérésére lehető vé váljon. Ennek rendkívül nagy a jelentősége, ebben az esetben megítélésem szerint a
