Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 16. hétfő, a tavaszi ülésszak 14. napja - A munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÁTAY ZOLTÁN, DR. (MDF)
871 Az első módosító indítványom, amely sajátos mó don – összebeszélés nélkül – találkozott Paszternák László és dr. Katona Béla képviselő úr módosító indítványával, röviden is indokolható lehetne, de ebben vagyok a legnehezebb helyzetben, csak erről fogok kicsit hosszabban beszélni. Arról van ugyanis szó, hogy a Kormány által benyújtot törvénytervezet 19. § (3) bekezdése a szakszervezeteknek, tehát az érdekképviseleti szerveknek az élet- és munkakörülmények tekintetében a bíróságok és más hatóságok előtt való, történő képviseleti jogát le akarja szűkíteni a szakszervezeti tagokra. Ez ellen be lehet nyújtani úgy is módosító indítványt, ahogy azt az idézett képviselőtársaim tették, lakonikus egyszerűséggel, az előterjesztő nem olvasta el az Alkotmány 4. §át, amellyel tökéletesen ellentétes az előterjesztés. Engedjék meg, hogy ne olvassam föl, az biztosítja az érdekképviseleti szervnek valamennyi munkavállalóra és valamennyi munkáltatóra, szövetkezeti tagra kiterjedő képviseleti jogát. Én azonban azt hiszem, aki ebben dolgozott mint szakember, az nem vette fig yelembe az Alkotmánybíróság még 1990. április 23án hatályba lépett határozatát sem, amely e törvényhelyet, amelyet én visszamódosítani javasolok, és megfelel a jelenlegi munka törvénykönyv 15. § (2) bekezdésének, ebben a vonatkozásban alkotmányosnak talál ta, és csupán azt helyezte hatályon kívül, hogy külön meghatalmazás nélkül bárkit is képviseljenek. Jönnek azonban a pragmatikus szempontok, mert utánanéztem, és tudom, hogy dőlt el az Érdekegyeztető Tanácson ez a kérdés. Tudom azt, hogy a munkáltatók vala hogy nem gondolták végig vagy nem ismerték, hogy mi ennek a lényege. Nos, ha a túloldalról idéztethetik nem egyszer a Biblia, akkor innen is idéztethetik az a mondat, hogy "a dolgok lényege: annak története". Ahogy ez a 67. évi IIesbe bekerült, az egy kül ön történet – ezt felejtsük el. De kérem, 1974 óta kísérleti jelleggel, 1976 óta országosan működnek jogsegélyszolgálatok, ahol ingyenesen kaphatnak a dolgozók – és épp a munkáltatók költségtérítése mellett – segítséget. És ez valamennyi munkáltató és vala mennyi dolgozó érdeke. Ezt nem belátni… – számomra furcsa. De ha nem látjuk be, és rosszul fogalmazzuk meg a munka törvénykönyvét, ettől még az Alkotmány hatályos marad. És továbbmegyek: ne csináljunk már, kérem, olyan törvényt, amit egy gyakorló jogász ké t perc alatt kijátszik! Tudniillik, egyszerű a dolog. A legfelsőbb bíróságnak van ezzel kapcsolatban egy állásfoglalása: a meghatalmazás aláírásának napja az irányadó. Ne akarják már elérni, hogy tanult kollégáim egy napra léptessenek be valakit szakszerve zeti tagnak. Mert ezt érjük el vele, amennyiben a módosítás nem kerül elfogadásra. Ígértem, hogy gyorsabb leszek. Furcsa dolog, hogy Debrecenen keresztül jutott el hozzám a Magyarországi Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége országos elnökségének az il letékes tárcákhoz eljuttatott kérése. Itt azonban a kérés tágabb, amit benyújtottunk, és amit a szociális bizottság támogat, és pontosított formában jelenik meg az együttes jelentésben – ami azt jelenti, hogy a megváltozott munkaképességű dolgozónak a külö n jogszabállyal meghatározott körben csak az úgynevezett "rendkívüli felmondással" lehessen felmondani. Itt azért el kell mondanom, hogy ez a fogalom: "megváltozott munkaképességű", egy kicsit olyan, mint a "kontár" fogalma, ami alatt mást ért a laikus és mást a jogász. A laikus azt mondja, a kontár az, aki nem ért hozzá, a jogász meg azt, hogy akinek nincs iparengedélye. A "megváltozott munkaképességű" két kategória a magyar munkajogban: az egyik kategória, amikor valakinek valóban megváltozott a munkaképe ssége – ahogy ezt a köznyelv is, úgymond, hívja – , a másik pedig, amikor valaki például eleve vakon született. Kérem, ezekről az emberekről is szó van: ezeket szándékosan alkalmazzák a munkáltatók. De vigyázzunk ezekre az emberekre! És ha miniszter úr hiva tkozott expozéjában, még 1991. október 28án arra, hogy az úgynevezett szocialista tervgazdálkodásra alapuló törvény helyett egy, a modern, a szociális piacgazdaságra alapuló törvényt akarunk hozni, akkor mind ebben a kérdésben, mind más kérdésben javaslom , vegyük ezt figyelembe. Nagy tisztelettel kérem az előterjesztőt – és igyekszem felgyorsítani mondandómat – , olvassa el a hatályos nemzetközi magánjogi törvényt, mert a benyújtott törvénytervezet 1. § (2) bekezdése ezzel
