Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 16. hétfő, a tavaszi ülésszak 14. napja - A munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GALI ÁKOS, DR. (független)
868 falhoz akarná állítani a mun káltatóját. Tehát ezek nagyon érdekes összefüggések, nem biztos, hogy az a megoldás, hogyha mi a törvényben diktáljuk ezeket a kedvezményeket; ezt is bízzuk nagyrészt oda, a minimálisan biztosítandó kedvezményeken kívül, a közvetlen megállapodás szférájár a. Ugyanez a helyzet a munkaszüneti napokkal kapcsolatos javaslatokkal is. Az én tudomásom szerint az Érdekegyeztető Tanács elutasította az ilyen felvetéseket annak idején, egyrészt a gazdasági helyzetre hivatkozva, másrészt pedig figyelemmel arra, hogy a javaslatban a fizetett szabadság mértéke egyébként is igen jelentősen növekszik és a rendszere is átalakul. Az idő előrehaladott voltára tekintettel, néhány jelzésszerű megjegyzést szeretnék még tenni néhány módosító indítványhoz. Többek kívánják bővíteni az üzemi tanács jogkörét a javaslatban foglaltakhoz képest. Én is elfogadom: nyilvánvaló, hogy a dolgozói participációnak egy sarokköve az, hogy az üzemi tanács megfelelő, életszerű jogosítványokkal rendelkezzen, de itt azért úgyszintén ne galoppírozzuk el magunkat! Vigyázzunk arra, hogy árnyaltan és gondosan fogalmazzunk, mert máshol, irányadó jogokban is általános elv az, hogy nem az üzemi tanács gyakorolja a munkáltatói jogosítványokat. Máshol is, irányadó jogokban is érvényesül az, hogy a vétójog nem me het a munkáltatás rovására, sőt, ha jól emlékszem, a német alkotmánybíróság olyat is kimondott például, hogy a tulajdonjog súlyos sérelmét jelenti a vétójog a társaságba való belépés tekintetében, mert az mégis a tulajdonhoz kötődő elsőrendű jogosítvány. É n úgy gondolom, hogy amikor az üzemi tanács jogosítványait bővíteni akarjuk, akkor ezeket figyelembe kell venni. Figyelembe kell vennünk a tulajdon szentségét, figyelembe kell vennünk a tulajdonnal való rendelkezésnek valamiféle szabad mozgását, hiszen egy ébként akkor a tulajdon megszűnik létezni, azt az állapotot pedig ismerjük, amikor a tulajdon nem működik a rendeltetésének megfelelően. Ez alkotmányossági aggályokat is fölvethet egyébként. Ha már az alkotmányosságnál tartunk, itt említem meg a szocialist a párti képviselők javaslatai közül azt, amely a második részhez beadott alternatíva részeként törvénykezdeményezési jogot biztosítana a munkáltatók és a munkavállalók országos érdekképviseleti szervei számára, és ezeket a Kormány köteles lenne az Országgy űlés elé terjeszteni. Az egy dolog, hogy ez ellenkezik a hatályos Alkotmánnyal – ott szűkebb ennél a törvénykezdeményezésre jogosultak köre. Emellett én megfontolásra érdemesnek tartaná m azt a gyakorlatot is, amelyet az Alkotmánybíróság eljárásai során tapasztalhatunk: a széles kezdeményezési jog, az ügyek nagy száma gyakorlatilag az Alkotmánybíróságot ellehetetleníti, a működésképtelenség határára szorítja ezt a testületet. Harmadrészt pedig, éppen a szocialista párti módosító indítványok gerincét alkotó, január 20i keltezésű módosító indítványok mögött meglévő MSZPMSZOSZ együttműködés mutatja azt, hogy semmi akadálya nincs annak, hogy érdekképviseleti szervezetek a hozzájuk közel álló, nekik szimpatikus pártot felhasználva próbálják azt a törvényhozási munkában befolyásolni; és ebben nincs egyébként semmi szégyen. Aki ismeri ezeket a dolgokat, az tudja, hogy nagy szakszervezetek – a CGT vagy az AFLCIO – milyen politikai színezetts éggel bírnak, vagy ismert az is, hogy az angol bányászszakszervezeteket képviselő egyenesen átsétál a pártpolitika mezejére, tehát nincs ebben az égadta világon semmi bűn, de ezt használni kell, és ahhoz nem feltétlenül kell a törvénykezdeményezési jogot k iszélesíteni. Én ezt nem látom időszerűnek, megmondom őszintén, úgyhogy az alkotmánymódosításra sem látok – kétharmados alkotmánymódosításra – túl sok esélyt. Végezetül engedjenek meg egykét mondatot a Büky Dorottya – Matyi László által jegyzett javaslatról , a munkahelyi szexuális zaklatásról. Nem akarom ezt hosszasan boncolgatni, a sajtóban elég tág teret kapott, és azt hiszem, hogy most már az indítványtevők is beláthatják, hogy éppen beleestek a nemi diszkrimináció alkalmazásának a csapdájába a megfogalma zás során. Nem is ezzel kívánok foglalkozni, hanem azzal, hogy ezt talán jobban elő kellene készíteni, meg kellene nézni azt, hogy a szóba jöhető magatartások közül melyek azok, amelyeket a büntetőjog eszközei tudnak lefedni – és itt nem elsősorban a nemi erkölcsök elleni bűncselekményekre gondolok. Meg kellene
