Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 16. hétfő, a tavaszi ülésszak 14. napja - A munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GALI ÁKOS, DR. (független)
867 megengedés, hogy állapodjanak meg az érintett felek egymás között közvetlenül, és abba harmadik személy vagy külső körülmény ne szóljon bele alakítólag. Azonban ho gyha ezt a rendkívül szimpatikus elvet megvizsgáljuk közelről, a gyakorlat gyertyafényénél nézzük meg, akkor azért nem mutat ilyen előnyös arcot, hiszen akkor – a gyakorlat nyelvére lefordítva – ez jelentheti az önmagába visszatérő vonalat, a saját farkába harapó kígyót vagy – nagyon túlozva már – a lovak közé dobott gyeplőt. Az idősebbik testvért, a nagyobbik testvért, a polgárjogi szabályozást hívom segítségül ahhoz, hogy megérthessem. Ha valahol, akkor a polgárjogban a szabad megállapodás a kiindulási al ap, ezt gondolom, mindenki elfogadja. De nem légüres térben! A polgárjog is tartalmaz kapaszkodókat, tartalmaz terelővonalakat, fogódzókat a felek számára; enélkül például a felek jogegyenlősége, formális jogegyenlősége is megszűnne. De nem beszélhetünk jo gérvényesítési lehetőségről sem, a viták egységes szemléletű feloldásáról sem. Nyilvánvaló tehát, hogy kellenek sarokkövek, kellenek feltételek, kellenek sorrendiségek, kellenek minimumszabályok olyan esetekre is például, amikor azt a megállapodás vagy mul asztásból nem rendezi, vagy a felek között abban a részletkérdésben éppen nincsen konszenzus, de emiatt egyébként az egész megállapodást nem kívánják felbontani. Nyilvánvaló tehát, hogy a relatív diszpozitivitás elve lehet arra alkalmas, hogy ezeket a visz onyokat terelje anélkül, hogy természetesen rájuk telepedne. Nagyon érdekes ebből a szempontból az a gondolkodás, amely sok módosító indítványban megjelenik, és ennek éppen az ellenkezője; vegyük be ezt is a törvénybe, vegyük be azt is törvénybe, nehogy ki maradjon. Én ezeket a módosító indítványokat megnézve azt látom, hogy gyakorta köszönnek vissza bennük olyan szabályozások, amelyek korábban a munka törvénykönyvében vagy pedig kiegészítő végrehajtási rendeletekben fordultak elő. Zavarban vagyok, mert fölt eszem az egyik oldalra Tellér Gyulának azt a megfogalmazását, hogy ez a munkatörvénykönyvi javaslat sokat markol és keveset fog, és mellé teszem azt a soksok módosító indítványban megnyilvánuló szándékot, amit – remélem, nem sértően – úgy tudok jellemezni , hogy "visszaszuszakolási szándék", tegyük mégis vissza a munka törvénykönyvének szabályozásába ezeket az elemeket. Én úgy gondolom, hogy Tellér Gyulának erre a megjegyzésére megtettem a magamét, amikor az általános vitában utaltam arra, hogy véleményem s zerint azért ez a javaslat meglehetősen jól kivehetően a munkaszerződésre és közvetlen környékére vonatkozik, az ezzel kapcsolatos érdekképviselettől a munkaügyi vitáig bezárólag. Tehát erre ezt tudom mondani. A másik típusú, "visszaszuszakolónak" nevezett módosító indítványok csoportjára két megjegyzésem van. Itt nem említek képviselőket: ezek a pótszabadsággal, felmondási tilalommal, munkaszüneti napokkal, díjazással foglalkoznak zömmel. Az egyik az, hogy diszpozitív szabályokhoz módosító indítványt benyú jtani nem sok értelme van, hiszen önmaga a törvény engedi meg az ettől való eltérést. A másik dolog pedig az, hogyha törvényben szabályozzuk, akkor az mindenkire kötelező erővel mindenkire egyformán, minden termelő egységre egyformán kell, hogy érvényesülj ön, nem teszi lehetővé azt a játékot, ami a szabad megállapodásból következne, hogy sokkal testhezállóbban születhetnek meg ezek a dolgok az érintettek közvetlen megállapodása alapján. Azzal a törekvéssel kapcsolatban, hogy a törvényjavaslatban igyekezzün k minél szélesebb jogosultságot biztosítani a munkavállalóknak, hadd hívjam fel a figyelmet egy dologra. A gazdaság nyelvére lefordítva, szinte minden olyan jogosultság, amelyet a munkavállalói oldalra telepítünk, az a munkáltatói oldalon költség. Tehát na gyon csínján kell ezzel bánnunk, hogyha valóban működő gazdaságban gondolkozunk, hiszen ezek a törvényben megfogalmazott, diktált költségek a vállalkozási kedvet, a munkáltatási kedvet szoríthatják sarokba. Felmerült már ez a szempont itt az Országgyűlésbe n, a betegszabadságról szóló törvény vitájában, de megfontolandó ez munkavállalói oldalról is, hiszen a jelenlegi foglalkoztatási helyzet függvényében egyáltalán nem biztos, hogy minden munkahelyen, minden munkavállalói csoport
