Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 16. hétfő, a tavaszi ülésszak 14. napja - A munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GALI ÁKOS, DR. (független)
866 Ennek ellenére mégis engedjék meg, hogy két módosító indítványunkkal, amit közösen Móré László barátommal tettünk, foglalkozzam nagyon röviden, mert a kiosztott anyagból azt tapasztaltam, hogy nem nyerte el egyik bizottság tetszését sem. Ez pedig az én tetszésemet nem nyerte el. Én szeretném mindannyiuk figyelmébe ajánlani. Az egyik az az eset, amikor az üzemi tanács elnevezést szerettük volna munkahelyi tanács elnevezésre megváltoztatni, illetőleg ezt javasoltuk. Számomra nehezen érthető, hogy a bizottságok miért nem támogatták ezt az indítványt, sőt a Kormány képviselője miért nem támogatta ezt az indítványt, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy az első szférába nemcsak üzemek fognak tartozni, hanem tartozhatnak oda kereskedelmi vállalatok. Oda soroljuk például a magánbankokat, ahol nyilvánvalóan semmiféle üzemi háttér nincsen, az üzemi tanács elnevezésnek tehát semmiféle kötődése nincs ezekhez a cégekhez. Arról már nem is beszélek – mert nem akarok k ülönösebben ragozni – , hogy az üzemi tanácsnak milyen reminiszcenciája van – szép magyar kifejezéssel élve – a korábbi, a negyvenes évek közepén ismert üzemi bizottsághoz. Nyilvánvaló, hogy senki nem kívánhatja azt, hogy ezt mi élesszük föl. De sokkal élet szerűbbnek tartom ennél az előbb elmondott érvet, hogy ez messzemenően nem fedi le az első szféra szereplőit. A másik indítvány, aminek az elutasítása számomra meglepetést okozott, az az üzemi tanács elnökének kötelezően fizetett voltával szemben beadott m ódosító indítványunk. Nem arról van szó, hogy ne lehessen az üzemi tanács elnökének díjazást megállapítani az adott cégnél, hanem arról van szó, hogy ezt a törvényt ne tegye kötelezővé. Az üzemi tanács állapodjon meg a munkáltatóval, és annak megfelelően l ehessen az üzemi tanács elnökét díjazni, vagy a díjazását megvonni, hiszen azok a nemzetközi rendelkezések, amelyek e tekintetben irányadók, azok ugye azt mondják – a 159es ide vonatkozó konvenció – , hogy az üzemi tanács elnökének megfelelő munkaidőkedve zményt kell biztosítani, illetőleg megfelelő kedvezményeket kell biztosítani. De ebbe nem egészen érti bele azt, hogy függetlenített és a munkáltató által fizetett tisztségviselő legyen kötelező jelleggel az üzemi tanács elnöke. Itt szeretném felhívni – im már egy meglehetősen késői stádiumban – a miniszter úr figyelmét, hogy talán még szakértőkkel konzultálva, ha előterjeszti az álláspontját, ezzel kapcsolatban változtassa meg. Az a helyzet, amit vázoltam a részletes vita jelen sorsával kapcsolatban, lehető séget ad azonban arra, hogy néhány olyan dolgot elmondjak, amit az általános vitában nem sikerült elmondani, természetesen kitekintéssel az egyes módosító indítványokra. Először talán a munka törvénykönyvének a szükségességéről. Nem az a fő ok itt, hogy a munka törvénykönyve hiányban késik az európai szociális chartához való ratifikációs eljárás munkaügyi előkészítése. Mint bizonyára sokan tudják, ehhez egy előzetes tanulmányt kell készíteni a magyar helyzetről, a magyar szabályozásról, azután kerülhet sor a ratifikálásra. Nem az a lényeges ebben, hogy más ILOegyezmények ratifikálása késhet a munka törvénykönyvének elfogadása függvényében. Még csak az sem érdekes ebben a tekintetben, hogy van tudomásom olyan külföldi befektetőről, aki nem köt addig munkasze rződést Magyarországon, amíg az idevonatkozó stabil, biztos magyar szabályozást nem ismeri. Hanem sokkal fontosabb ennél az – amit már az általános vitában is említettem – , hogy ez a törvényjavaslat megújult szemlélettel kezelje a munkaszerződést és annak közvetlen környékét, a lehető legminimálisabb kötelezéseket tartalmazza törvényi szinten, és közvetett megállapodások, amelyek a munkáltatók és a munkavállalók között jönnek létre, ezek legyenek bővebbek, ezek legyenek életszagúbbak. S itt állnék meg egy p illanatra. Rockenbauer Zoltán képviselőtársam néhány módosító indítványában felvetette azt a kérdést, ami röviden úgy fogalmazható meg, hogy abszolút diszpozitivitás vagy relatív diszpozitivitás. Egy szabadelvű ember számára első nekifutásra teljesen jogos felvetés és teljesen természetes felvetés. Érvényesül az abszolút diszpozitivitás, a teljes
