Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 16. hétfő, a tavaszi ülésszak 14. napja - A munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
863 Javaslataim második blokkjával a kollektív szerződés, illetve az üzemi megállapodás helyzetét kívánom még egyértelműbbé tenni. Bevallom, nem tudtam megfejteni annak indokát, hogy a javaslat 7. §ának (6) bekezdése miért nem tekinti megállapodásnak a kollektív szerződést, illetve az üzemi megállapodást. Nem azt kérdőjelezem meg, hogy vannak szükségszerű eltérések az egyedi megállapodások és a kollektív jellegű megállapodások – ezek a kollektív szerződés és az üzemi megállapodás – között, hanem azt a sz óhasználatot és a belőle adódó következményeket kifogásolom, hogy a tervezet nem tekinti megállapodásnak ez utóbbiakat, annak ellenére, hogy az üzemi megállapodásnak még az elnevezése is ezt a jelleget tükrözi. Szerződés pedig, így kollektív szerződés sem képzelhető el megállapodás, tehát akarategyeztetés nélkül. A tervezet indoklása egyébként elvi alapon elfogadja észrevételeimet, amikor a 6. oldalon kimondja – idézem – : "Az I. rész rendelkezései természetesen vonatkoznak a kollektív munkaügyi viszonyokra is. Ennyiben ez a rész összeköti az egyéni és a kollektív viszonyok szabályozását." Idézet vége. Felteszem tehát a kérdést, hogy ha a törvényalkotónak az a szándéka, hogy a kollektív megállapodásokat is valódi megállapodásnak tekinti, miért gondolta, hogy ezek csak akkor válhatnak érvénytelenné, ha jogszabállyal ellentétesek, mégpedig a munkavállalók kárára. Végül hadd szóljak röviden arról a módosító javaslatomról, amely a kiterjesztő hatályú kollektív szerződésekre vonatkozik. Azt hiszem, a legnehezebb it t lesz megtalálni a helyes arányokat, hiszen óriási lesz a veszélye annak, hogy magánjogiasodó szabályozásunkban egy kifejezetten igazgatásjogi aktus valóban a kitűzött célokat szolgálja majd. Az általam benyújtott módosító indítvány azt a célt szolgálja, hogy a munkaügyi miniszter ne csupán létrehozhassa, hanem az idők szavára hallgatva meg is szüntethesse a kiterjesztő hatályt. Azt hiszem, sikerült olyan megfogalmazást találnom, amelynek elfogadása az egyébként alapvető és csorbíthatatlan jogorvosláshoz v aló jogot, illetve a bírósághoz fordulás jogát nem érinti, mégis relatív egyszerűsítésként a gyorsabb alkalmazkodást szolgálja. A törvény szellemiségével egyetértve, annak erősítése és félreérthetetlensége érdekében tettem meg módosító javaslataimat. Kérem , szavazataikkal támogassák azokat. Köszönöm. (Taps a kormánypárti sorokban.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Boros László képviselő úr, Magyar Szocialista Párt. Felszólaló: Boros László (MSZP) BOROS LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! K épviselőtársaim! Felszólalásomat egy általános megállapítás cáfolatával kezdem. Igen tisztelt liberális képviselőtársaim elképzelése bírálatom tárgya. Ők ugyanis úgy képzelik, a munkaerőpiacon a közeli jövőben egyenrangú felek, mármint a munkaadó és a munk avállaló szabad szerződéskötései zajlanak. Nos, ez alapvető tévedés, hisz a munkavállaló kiszolgáltatott helyzetben van és sajnos, marad is, főként, ha az eredeti törvényszöveget tekintjük. Ezt a kiszolgáltatott helyzetet fényesen jellemzi az érdekegyeztet ési folyamat során a munkavállalói oldal sorozatos hátrálási kényszere. Az, amit ezeken a tárgyalásokon a munkavállalói oldal a Kormány asszisztenciája mellett produkál, nem más, mint a jelenlegi kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés. Természetesen eb ben a mesterkedésben az államnak, mint legnagyobb munkáltatónak a szerepe tetten érhetően negatív a munkavállalók hátrányára. Éppen ezért Paszternák László, Pál László, Szili Sándor és Tompa Sándor képviselő- és tettestársaimmal benyújtott 4606os számú mó dosítójavaslatcsomagunk arra törekszik, hogy a munkavállalókat a korábban biztosított pozíciók megtartásához vagy azok javításához juttassák. Meggyőződésünk, az általunk javasolt mértékek azok a minimális jogok, amelyekkel a munkavállaló az Európai Szociá lis Charta előírásainak megfelelő helyzetbe kerülhet. Abban persze mindannyian bízunk, hogy a különböző szintű kollektív szerződések megkötésekor az érdekvédelmi szervezetek ezeknél is jobb pozíciókat tudnak majd kiharcolni. De ezt a minimumot a törvényben nekünk kell garantálnunk.
