Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 16. hétfő, a tavaszi ülésszak 14. napja - A munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
861 SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A munka törvénykönyve kapcsán egy módosító indítványom van jelenleg. Ez azonban alapvetően fontos. Ez az a módosító indítvány, amely esetleg működőképessé teheti a munkaügyi jogszolgáltatást, azaz ezt a munka törvénykönyvét valóban törvénnyé emelheti, nem pedig egy esetleges üres papírrá, amelyet az állam nem képes kikényszeríteni. Ebben a kérdésben már többedszer szólalok fel. Először 1991 jan uárjában a hatásköri törvény vitájában említettem, hogy itt óriási gondok vannak. Azután ennek a részletes vitájában, a későbbiekben a költségvetési vitában, végül ennek a törvénynek az általános vitájában. Azért vagyok kénytelen ezt hangsúlyozni, mert 199 1 januárja, azaz a probléma jelentkezése óta nagyon sok idő állt rendelkezésre a kérdésnek a kormányzati megoldására. A módosító indítványom jelenleg tűzoltómunka. Azt jelentené, hogy a munkaügyi bíróságok ellehetetlenülését úgy próbálnánk esetleg megoldan i, hogy ezt az óriási új munkaterhet, amelyet a munkaügyi döntőbizottságok megszüntetése okozna, próbálnánk szétteríteni a helyi bíróságok között. Arról, hogy a munkaügyi döntőbizottságok feladatát a munkaügyi bíróságok képtelenek ellátni, az általános vit ában statisztikákat vezettem le, statisztikákból vezettem le ezt a következtetést. A statisztikák egyértelműen igazolták, hogy a munkaügyi döntőbizottságoknak az anyagát már nem képesek feldolgozni a munkaügyi bíróságok a tavaszi hatásköri módosítás miatt sem. Az újabb módosítás után pedig teljesen ellehetetlenülnek. Nos, mi lett ennek a módosító indítványomnak a sorsa az alkotmányügyi bizottságban? Két minisztérium képviselői vettek részt a bizottsági vitában, a Munkaügyi Minisztériumból és az Igazságügyi Minisztériumból. A véleményük egyértelműen az volt, hogy valamennyi következtetésem megalapozott, az a veszély, amelyet előre jeleztem, reális veszély. Ennek ellenére nem tudják támogatni a módosítási indítványomat. Miért? Egyszerűen azért, mert nincsenek fölkészülve rá. Én megmondom őszintén, hogy eléggé elkeseredett vagyok a jelenlegi helyzetben. Teljesen értelmetlennek látom azt a munkát, amelyet ebben a kérdésben egy éve végeztem. Értelmetlennek látom azt, hogy már 1991 januárjától kezdődően folyamatosa n jeleztem ezt a veszélyhelyzetet, jeleztem azt, hogy pénz kell, ember kell, szervezés kell, a bírósági szervezet átalakítása kell, hogy ezt a feladatot meg lehessen oldani, és ennek ellenére a kormányzat nem csinált semmit. Nem tudom elképzelni, hogy akár a munkaügyi tárca, akár az igazságügyi tárca hogyan gondolhatja, hogy valamennyi munkavállalónak, több millió embernek a hozzátartozókkal együtt, a sorsát, a jogbiztonságát befolyásoló fontos kérdést így el lehet intézni. Egészen egyszerűen úgy, hogy ezt az óriási terhet, amelyet a munkaügyi döntőbizottságok megszűnése és a munkaügyi bíróságokra való ráterhelése jelent, semmilyen formájában nem próbálják kivédeni. Semmiféle olyan elképzelés nincs, amelyet én próbáltam már tavasszal, majd pedig most megolda ni. Megmondom őszintén, kissé elkeseredett vagyok a jelenlegi helyzetben. Azért is, mert a módosító indítványomhoz kapcsolódó egyéb jogszabályi változtatások kapcsolódhatnak, még megvalósulhatnak a hatálybalépés idejéig, a bírósági szervezeti törvény módos ítható, az átalakítás elvégezhető ez alatt az idő alatt. Bízom abban, hogy a felelősen gondolkodó kormánypárti képviselők elgondolkodnak azon, hogy a módosítási indítványommal, azaz a munkaügyi bíróságok hatáskörének a szétosztásával a helyi bíróságok közö tt valamilyen formában, egy átmeneti, szükségmegoldást meg lehet még csinálni. Mert egyébként teljesen világos, a Kormány képviselői előtt is teljesen világos, hogy a munkaügyi bíróságok tevékenysége ellehetetlenül, a jelenlegi ügyintézési határidők évekre fognak elhúzódni, mert képtelenek ellátni ezt a feladatkört.
