Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 16. hétfő, a tavaszi ülésszak 14. napja - A helyi önkormányzatok 1992. évi címzett és céltámogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF)
855 Nyilvánvaló, hogy itt van egy belső logikai ellentmondás, e zt a logikai ellentmondást fel kell valamilyen módon oldani. Az önök előtt heverő törvényjavaslat, illetőleg az azt megelőző irányelv ennek a föloldásnak a szellemében készült el, fogalmazódott meg, és született volna meg abban az esetben, hogyha a Parlame nt többszöri vita során végül is nem december 12én, hanem valamikor októbernovember tájban elfogadta volna. Abban az esetben lehetőség lett volna arra, hogy az irányelvben elfogadott szempontoknak és mértékeknek megfelelően a Kormány a költségvetés elfog adását megelőzően előterjeszthesse ezt az előttünk heverő törvényjavaslatot, és ebben az esetben itt véglegeződhettek volna a számok, ezek a számok kerültek volna a költségvetésbe immár megváltozhatatlanul. Most azonban egy fordított szituációval állunk sz emben, és ez az ügynek a fonákja, hogy előbb van meg a költségvetési szám, és utána dönthetünk konkrétan a településeknek adható támogatásokról. Ezt a helyzetet kell feloldani, erre vonatkozóan a Belügyminisztérium szakértői jogszabályelőkészítő munkálato kba kezdtek. Engedjék meg, hogy néhány olyan elemre, amelyek már kikristályosodtak ebben a munkában, fölhívjam a tisztelt Ház figyelmét, mert ezek, azt gondolom, hogy jó esélyt adnak arra, hogy ennek a rendszernek az anomáliáiból, egymást kizáró megoldásai ból, lehetetlenségeiből valamit feloldjanak. Az első dolog az, hogy a támogatandó célok mértékét nem biztos, hogy a jelenlegi rendszer szerint, tehát minden évben különkülön és újra és újra meg kell határozni az Országgyűlésnek. Elképzelhető az, hogy az a lapvető célokat hosszabb távra, 345 éves periódusra is ki lehet jelölni. Abban az esetben, ha a Parlament ilyen megoldást választ, nem kell évrőlévre az irányelveket újra megalkotnia. Ehhez képest a költségvetési támogatás mértékéről, illetőleg a támoga tandó beruházások állami hozzájárulásának a mértékéről már a költségvetési törvényben és nem az irányelvekben születne döntés, mint ahogy a jelenlegi szituációban van, ez pedig a költségvetést előkészítő Pénzügyminisztérium számára, illetőleg a Parlament s zámára biztosítana a jelenleginél lényegesen nagyobb mozgásszabadságot, mozgásteret. Nagyon fontos kérdéskör az áthúzódó beruházások kérdése. A jelenlegi szituációban az Országgyűlésnek a 234 év alatt megvalósítható önkormányzati beruházások támogatásáró l minden évben különkülön és újra és újra döntést kell hoznia. Abban az esetben, hogyha az a szabályozás életbe lép majdan, amelyre most szakértői elképzelések születtek, csak egyszer kell odaítélni egy adott beruházásra a támogatást, és az a támogatás tö bbet nem változhatna, tehát az odaítélt támogatás mértéke minden évben megilleti az önkormányzatot egészen a beruházás befejezéséig. Ennek az lenne az eredménye, hogy az Országgyűlés csak a több évre szóló beruházás benyújtásakor, egyszer találkozna a kére lemmel, és utóbb, később már ezzel nem kellene újra foglalkoznia. Végezetül van még egy elem, ami, azt hiszem, nagyon fontos lehet, és talán az ilyen típusú személyi hibák, hiányosságok, mulasztások kiküszöbölésére is alkalmat nyújthat, mint amelyet most r észben joggal kifogásoltak ellenzéki képviselőtársaim. Nevezetesen arról van szó, hogy meg kell teremteni annak a lehetőségét, annak a rendszerét, hogy önkormányzataink az igényeket folyamatosan terjeszthessék elő, folyamatosan nyújthassák be, és az a foly amatos igénybejelentés lényegesen kedvezőbb besorolást tudna biztosítani számukra. Azzal kapcsolatban, amit Havas Gábor elmondott, illetőleg ahhoz is kapcsolódnék, amit Wekler Ferenc itt felvetett, több mint 4300 pályázat érkezett a Belügyminisztériumhoz, ebből a 4300ból eleve elfogadtak mintegy 3400at, a későbbi kifogásolt hiánypótlások során további 93 hiánypótlást fogadtak el, következésképp a több mint 4300 pályázatból mindössze 800 az, amelyik pillanatnyilag nem támogathatónak látszik. Én azt gondolo m, hogy informális módon vagy nem informális módon, ellenőrizhető formában vagy nem ellenőrizhető formában lényeges az a körülmény, hogy az elutasított pályázati kérelmet előterjesztő önkormányzatoknak több mint 10%a élt ezzel a lehetőséggel, hogy hiánypó tlást nyújtson be, és itt felhívnám Havas Gábor figyelmét arra, hogy ezeknek a hiánypótlásoknak a túlnyomó többsége – a 93ból 69 – vízügyi beruházásra vonatkozott, és éppen a hiányzó vízügyi
