Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 16. hétfő, a tavaszi ülésszak 14. napja - A helyi önkormányzatok 1992. évi címzett és céltámogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF)
854 Kormány akarata szerint szavazzanak, a szomszéd gombjának nyomkodása és a gombnyomkodás kapcsán különböző, egészen messzire vezető összeesküvési elméleteknek az előterjesztése. Csak valahogy arra nem jutott idő, hogy ezeket az általam vázolt problémákat elemezzük, és ennek megfelelően próbáljuk tökéletesíteni ezt a céltámogatási rendszert. Tisztelt Ház! Az 1980as években a különböző ellenzéki csoportok egyaránt szellemi atyjuknak tekintették Bibó Istvánt. Bibó Istvánnak pedig kedvenc mondása volt az a – sajnos, már nem emlékszem, hogy Bethlen Gábortól vagy Báthori Istvántól származó – idézet, hogy: "az politikához, az ideológiához nem tudunk, az dolgot magát nézzük". Tisztelt Ház! Én azt hiszem, hogy el kéne döntenünk, hogy "az dolgot magát n ézzük", és amenynyire egy ilyen céltámogatási rendszeren belül lehetséges, például enyhíteni akarunk valamit az általam elemzett települések nagyon súlyos hátrányain, vagy a bürokratikus jogszabályok mögé bújva azon vagyunk, hogy minél több önkormányzat pá lyázatát tagadhatjuk meg. Ha az előzőt választjuk, akkor egy olyan céltámogatási rendszert kell kialakítani, amely az általam vázolt szempontokat bekalkulálja. Választhatjuk persze az utóbbit is, de azt hiszem, hogy ebben az esetben nem lehet nyugodt a lel kiismeretünk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Józsa Fábián képviselő úr a Magyar Demokrata Fórumtól. Felszólaló: Dr. Józsa Fábián (MDF) JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Havas Gábor szabaddemokrata országgyűlési képviselő hozzászólásához csatlakozva mondandómat azzal tudnám kezdeni, hogy van egy rossz hírem és van egy jó hírem. A rossz hírem az, hogy itt hever a tisztelt Ház előtt egy törvényjavaslat, egy vastag füzet, amely településneveket és számokat tartalmaz, egy olyan törvényjavaslat, amelynek tekintetében, ami a részleteket illeti, ami az egyes települések támogatásának a kérdését illeti, a Parlamentnek érdemi mozgástere, tényle ges beavatkozási lehetősége nincs. Ennek a törvényjavaslatnak minden lényeges eleméről: a támogatandó célokról, a támogatás mértékéről, valamint a támogatásra rendelkezésre álló költségvetési pénzösszegről már törvényben, illetőleg országgyűlési határozatb an, ahhoz kapcsolódó irányelvben a Parlament érvényes döntést hozott, következésképp a korábbi parlamenti döntések valamilyen fellajstromozására kerül itt sor ebben a törvényjavaslatban a benyújtott pályázatok alapján. Azt gondolom – és ezt én korábbi fels zólalásomban is elmondtam már – , hogy a tisztelt Országgyűlésnek egy fogadalmat kellene tennie – egy fogadalmat, természetesen ezt jelképesen értem – , hogy ezt a törvényjavaslatot minden rosszasága ellenére most mielőbb elfogadjuk, és egy fogadalmat, hogy még egyszer ilyen – nem ideértve a megjelölt még két cél tekintetében hozandó törvényt – törvényjavaslatot a tisztelt Ház nem tárgyal, illetőleg nem fogad el. Erre vonatkozóan jók az esélyek, és ehhez fog kapcsolódni majd a jó hírem is. Ami a szabályozás l ehetetlenségét illeti – és azt gondolom, hogy e tekintetben nincs véleménykülönbség az ellenzék és a kormánypárti képviselők között – , a szabályozás lehetetlenségét alapvetően az a szituáció adja, hogy az önkormányzati törvény – amely meglehetősen nehezen módosítható, hiszen kétharmados többséggel elfogadott törvény – 84. §ában a következő megoldást tartalmazza – korábban idéztem már ezt is: "Az Országgyűlés meghatározza a társadalmilag kiemelt célokat, a feltételeknek megfelelő önkormányzati, céltámogatás ra jogosult". Tehát abban az esetben, hogyha az Országgyűlés által meghatározott társadalompolitikai célnak az önkormányzat pályázata megfelel, nincsen mód arra, hogy az Országgyűlés az önkormányzat pályázatára nemet mondjon. Ugyanakkor azonban van egy nag yon erőteljes kényszer, és ez a kényszer az éves költségvetés, az a lehetőség, amelyet az állam, az Országgyűlés és a kormányzat az adott évben erre a célra fordítani tud a bevételek függvényében.
