Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 10. kedd, a tavaszi ülésszak 13. ülés - Határozathozatal az 1991. évi LXXXIX. törvénnyel módosított, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
753 összefüggéseivel. Így nincs szükség arra, hogy ezekben a kérdésekben mi is ismertető álláspontot foglalj unk el. A miniszter úr expozéjával kapcsolatban azonban két kérdésre szeretnék külön kitérni. Az egyik kérdéskör az az, amit miniszter úr elmondott, hogy milyen sorrendben teljesülnek a privatizációval öszszefüggő események Magyarországon. Szeretném ezt al áhúzni, mert úgy érzem, ez tökéletesen jellemzi a kormánykoalíciónak e kérdéskörben elfoglalt álláspontját. Az expozéban a következő rangsor hangzott el, sorrendként is, és ezzel elhelyezte az expozé a munkavállalók tulajdonhoz való jutásában a kormánykoal íció súlyozását. Tehát elsőként a magánvállalkozások robbanásszerű fejlődését említette meg, másodikként a külföldi érdeklődés minden várakozást felülmúló voltát, harmadikként a kárpótlás ügyének rendeződését, negyedszer a szövetkezetek új alapokra helyező dését, ötödször az önkormányzati tulajdon kialakulását, és hatodiknak említette azt, hogy most már eljött az ideje, hogy a dolgozók is tulajdonhoz jussanak, illetve erről a kérdésről is beszéljünk. Én azt hiszem, ez nem egy helyes sorrend, ez egy, a Parlam entben soha ki nem tárgyalt sorrend. Az, hogy mi előnyben részesítettük például a kárpótlási ügyek rendeződését a dolgozói tulajdonhoz jutással szemben és előtérbe helyeztük például a szövetkezetek teljes átalakítását, én azt hiszem, hogy jelentős hibát kö vettünk el ezzel, és jelentős hátrányban részesítettük a dolgozókat, illetve amit a törvény maga is sugall: a jövőt. Egy második gondolatkör, amelyikre én szeretnék rámutatni, szintén összefüggésben áll a miniszteri expozéval is, de összefüggésben a sajtób an kialakult állásfoglalásokkal is. El kellene oszlatni itt egy téves nézetet, egy félrevezető beállítást, amely szerint ez a program tulajdonhoz juttatja a dolgozókat, illetve a dolgozók nagy tömegét teszi tulajdonossá. Én azt hiszem, egyik sem igaz, és e gy teljes tévedésben van a dolgozók nagy része, amikor azt hiszi, hogy ez a törvény most megoldja a társadalom nagyon széles körének tulajdonossá válását. Valószínű, hogy a sajtó nem véletlenül nem egészen precíz, hiszen miniszter úr is azt említette, hogy az a célja ennek a törvénytervezetnek, illetve törvényjavaslatnak, hogy terjesszük ki a magyar lakosság lehető legszélesebb körére a privatizációban résztvevők szféráját. Hát ez nem így lesz, nem várható az, hogy ettől a programtól tömegesen válnak a magy ar dolgozók tulajdonossá. Ez a program végeredményben egy új privatizációs technikát tartalmaz – a magyar gyakorlat számára újat – , és ezt a technikát a maga helyén kell tudni kezelni. Mi támogatjuk azt, hogy ez a technika létrejöjjön, szükségesnek tartjuk éppen ezért a törvény megalkotását, csak éppen nem tekintjük sem csodaszernek, sem valami rendkívül széles körben ható elemnek. Hogy mennyire nem széles körben hat majd ez a módszer, arra jellemző, hogy 1989es adatok bázisán körülbelül a munkahelyek 7%a tekinthető olyannyira gazdaságosnak, hogy ezekben a dolgozói kivásárlás a jelen törvényjavaslatban elfogadott módszer szerint effektíven, hatékonyan megvalósítható legyen. 1990ben és '91ben ezeknek a munkahelyeknek a száma nagy valószínűséggel csökkent, hiszen ebből a '89. évi 7%ból több munkahely már privatizációra került, tehát kikerült abból a körből, amelyből a dolgozók kivásárolhatnak további tulajdonrészeket, illetve – sajnálatos módon – ezeknek a teljesítménye részben vissza is esett, és ahol vis zszaesett a teljesítmény, ott ismételten az adott feltételek mellett nem lesz gazdaságos a dolgozói kivásárlás. Mindezt figyelembe véve a frakciónk egy olyan kezdeményezéssel kíván élni, amely egy szélesebb kör számára teszi lehetővé, hogy gazdaságosan, ha tékonyan működtessenek dolgozói részvényprogramokat a jövőben. Ennek megfelelően állítottunk öszsze egy módosító indítványcsomagot, és ezt a napokban elő fogjuk terjeszteni a tisztelt Ház számára. A csomagunk a következő főbb elemeket tartalmazza. Abból in dulunk ki, hogy helyes az, hogy a törvény megfogalmazza valamennyi tulajdonfajta számára a kivásárlás módszerét, egységesen határozza meg, azonban érdemes lenne a különleges, a speciális tulajdonfajta, az állami tulajdon esetében speciális törvényelemeket is beemelni a javaslatba. Különben úgy érzem, hogy ebben más frakciók is egyetértettek vagy egyetértenének velünk, hiszen csak példaképpen említeném meg
