Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 4. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Az 1963 és 1989 között elkövetett állam- és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
74 Tehát én azt szeretném, hogyha azok az emberek, akik végül is a semmisségi eljárásnak a kedvezményezettjei lennének és lesznek is a későbbiekben, semmiképpen se ilyen minősítést kapjanak tőlünk, tehát ne azt higgyük róluk, hogy most már ők egy olyan papírral rendelkeznek, hogy annak idején semmit nem tettek a rendszer ellen, hanem gondoljuk azt, hogy valóban most érkez tünk el oda, hogy tényleg igazságot tudtunk adni nekik, azoknak az áldozatoknak, akik megszenvedték az elmúlt évtizedeket különböző okokból, ítéleteket elszenvedve, állásokból való elbocsátásokkal vagy más nagyon kellemetlen és nagyon szomorú következménye kkel járó büntetésekkel. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Szigethy István képviselő úr a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Dr. Szigethy István (SZDSZ) SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A késői Kádárkorszak önigazolásának egyik módszere volt az az állítás, hogy 1963ban tulajdonképpen befejeződtek a törvénysértő büntetőeljárások. Ezt az állítást az 1963. április 4én kihirdetett amnesztiával igazolták, és ebből köv etkezett volna az, hogy hasonló jellegű ügyek később nem voltak. Akik a büntetőbíróságok környékén megfordultunk az elmúlt évtizedekben, tudjuk, hogy ez az állítás sok tekintetben nem fedte a valóságot. A diktatúra puhább időszaka sem mondott le arról, hog y az adott esetekben a büntetőjog eszközével éljen. Meg kell jegyeznem azonban – és erre már néhányan utaltak, többek között Mécs Imre – , hogy közel sem annyira egyszerű ez a képlet. Három típusra tudnám bontani ezeket az ügyeket és a három típus közül ket tőt érint a jelenlegi törvényjavaslat. Az egyik típus az, ahol önmagában a Büntető Törvénykönyv törvényi tényállása olyan jellegű volt, hogy jogállamban ilyen tényállást nem lehetett volna meghozni. Önmagában a tényállá s ellenkezett a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányában rögzített alapjogokkal, és éppen ezért ezeket a magatartásokat, álláspontunk szerint, minden további vizsgálat nélkül semmissé lehetne nyilvánítani, ezeket az elítéléseket semmissé le hetne nyilvánítani. A másik kör már bonyolultabb, mert tartalmazott a törvényi tényállás olyan típuseseteket, amelyekre az előbbiek vonatkoznak, ugyanakkor tartalmazott olyan típuseseteket is, amelyekre nem vonatkoztak. Ezekben az ügyekben valóban indokolt egy különleges, egyedi bírói eljárás, egy különleges vizsgálat. A legtöbb gondot azonban a harmadik csoport jelenti, és Mécs Imre erre az előbb már utalt. A 30as évek szovjet joggyakorlatában kialakult módszereknek megfelelően, tehát úgy, hogy egy bírósá gi tárgyalás tulajdonképpen nem a tárgyalóteremben zajlik le, hanem nyilvánosságtól elzárt, rendőrségi dolgozószobákban felvett tárgyalási jegyzőkönyveknek a felolvasásából, az azokhoz való igazításból, az előre meghatározott tényállások rögzítéséből állt, és ebben a körben nagyon gyakran köztörvényes cselekmények elkövetését bizonyították rá, időnként politikai megfontolásokból, olyan emberekre, akik ilyen cselekményeket valójában nem követtek el. Ebben a harmadik körben általános törvényi semmissé nyilván ítást egyszerűen nem lehet megvalósítani, ennek nincs módszere. Ugyanakkor gondot jelent, hogy ezt a harmadik kört is valamilyen formában rendezni kellene, az ebben a körben okozott sérelmeket is orvosolni kellene. Különösen azért, hiszen az ehhez kapcsoló dó kárpótlási törvényjavaslat is párhuzamosan most van az Országgyűlés előtt. Próbálok erre is majd valamilyen megoldást mondani, de egyelőre a másik két körrel szeretnék foglalkozni. Az első két kör tekintetében nem tartjuk minden esetben szükségesnek azt , hogy a bíróság minden ügyben vizsgálja, hogy az ítélet tárgyaként megállapított magatartás önmagában a polgári és
