Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 9. hétfő, a tavaszi ülésszak 12. napja - Az útalapról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
711 árufuvarozásban, különösen a nemzetközi forgalmakban a vasutat, illetve a kombinált fuvarozást preferálja. E p rioritás mellett is a közlekedéspolitikának szerves és egyik igen fontos része kell azonban legyen az országos közúthálózat fejlesztése – fejlesztése olyanná, ami lehetővé teszi a gyors, üzemanyagtakarékos, de mindenekelőtt forgalombiztos és a környezetvé delem szempontjából kedvezőbb közlekedést. A törvényjavaslathoz csatolt közúti fejlesztési program mindezt kellő mélységgel szemlélteti. E program – és ezt is meg kell mondani – nem tudja azonban az összes elmaradást tíz év alatt fölszámolni, hiszen ez any agilag sem lehetséges. De képes arra, hogy a lemaradást mérsékelje, és ha most kedvezőbb pénzügyi lehetőségeket teremtünk, kéthárom év múlva már az előnyöket, az olcsóbb és gyorsabb közlekedést is élvezhetjük. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden célkitűzés – legyen az tudományosan megalapozott, szakmailag kiforrott, számításokkal ragyogóan alátámasztott – csak annyit ér azonban, amennyi abból a gyakorlatban megvalósítható. Ebből kiindulva, illetve a közúti közlekedés infrastrukturális örökségét összevetve a közúti motorizáció fejlődése által támasztott alapvető szükségletekkel, egyértelművé vált, hogy a finanszírozás forrása az autópályák esetében alkalmazható koncesszió mellett kizárólag az útalap és annak fedezetében felvehető hitelek lehetnek. Ezért is szü kséges az útalapkonstrukció továbbfejlesztése. A beterjesztett javaslat alapvetően módosítja az útalap jelenlegi működését és finanszírozási feltételrendszerét. E változások teremtik meg az állami közúthálózat működőképességének zavartalan fenntartásához szükséges jogi és pénzügyi garanciákat. A módosítások legfontosabb indokait négy pontban foglalnám össze. Az első: a jelenleg hatályos jogszabályok az útalap működési körét leszűkítik az állami tulajdonú és kezelésű országos közúthálózatra, s nem foglalkoz nak az önkormányzati kezelésben lévő utakkal. Alapvető változás, hogy a javaslat a belföldi gépjárművek adójából befolyó útalapbevétel egy meghatározott részének erejéig lehetővé teszi az önkormányzati közúthálózat egyes fejlesztéseinek támogatását. Az így rendelkezésre álló öszeg kiegészítő forrása lehet az önkormányzatok saját ráfordításainak, amelyek bővítéséhez már a gépjárműadó bevezetése is hozzájárult. Ez az útalapból biztosított kiegészítő forrás azt a célt szolgálja, hogy olyan egyedi önkormányzat i fejlesztések is megvalósulhassanak, amelyek pénzigénye önmagában túlnő egyegy önkormányzat anyagi lehetőségein, valamint hozzájárulhat a hátrányos helyzetű térségek infrastrukturális felzárkóztatásához. Második indokként az útalap jelenlegi pénzügyi hel yzetét említeném. Az infrastrukturális beruházások köztudottan tőkeigényesek. Nem kivétel ez alól a közúthálózat fejlesztése sem. Az e célra felhasznált minden egyes forint azonban többszörösen megtérül, a gazdaság és a lakosság – tulajdonképpen az elégtel en közúti állapotokból adódó – közvetlen és közvetett veszteségei fokozatosan csökkenthetőkké válnak. A tervezett fejlesztések segítségével jelentősen mérsékelhető a közúti közlekedés környezetet károsító és az emberek egészségét veszélyeztető hatása is, é s egyben kedvező lehetőséget jelent a foglalkoztatásban, a járműiparban és az építőiparban. Az útalapforrások javasolt növelésével, valamint a koncesszió sikeres alkalmazásával az ezredfordulóig fokozatosan csökkenthetjük azt a nagy mértékű lemaradá st, amelyet az elmúlt évtizedekben követett infrastruktúrapolitika okozott a közúthálózati fejlesztések terén. Fontos szempont továbbá, hogy a közúthálózati fejlesztések kedvező irányban változtathatják meg hazánk nemzetközi megítélését, és a külföldi műk ödőtőke beáramlását. E beruházások ugyanis a kétségtelenül érvényesülő gazdasági katalizátor szerepükön túl önmagukban is számottevő lehetőséget kínálnak a potenciális tőkebefektetők számára. Harmadik indokként azt az ellentmondásos helyzetet emelem ki, am i az útalap működésének jelenlegi gyakorlatában érvényesül, és ami eddig is számos vitát váltott ki.
