Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 9. hétfő, a tavaszi ülésszak 12. napja - Az útalapról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
710 Felhívom szíves figyelmüket, hogy az interpellációkat követően kedd délutánra összpontosítottunk határozathozatalokat. Az útalapról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik tehát az útalapról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést a 4542es számon kapták kézhez. Megadom a szót Siklós Csabának, a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszternek, a napirendi pont előadójának. Miniszter urat illeti a szó. Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, a napirendi pont előadója SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi mi niszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emberi ész leggyakorlatibb vívmányai azok, amelyek a kölcsönös érintkezést, az egymáshoz való közeledést lehetővé tették. Nemcsak azért, mert az érintkezés a kultúra első, elengedhetetlen feltét ele, de mert az anyagi jólét csakis ezen vívmányok folytán nyer lassanlassan biztos, reális alapot. 1881ben fogalmazta meg ezt a gondolatot Csíkvári Jákó író a közlekedés történetét feldolgozó munkájában azon tapasztalatok alapján, amelyeket a közlekedés fejlődésének áttekintése során nyert mindazon időktől kezdve, hogy az asszír Szemiramisz a történelem által először említve az első közutakat építette. Különösen nagy útépítői voltak a világnak a rómaiak, akik azonban nemcsak építettek, hanem már a fennta rtásra is kellő figyelmet és jelentős összegeket fordítottak. A Római Birodalom fölbomlása után többszáz éves hanyatlás következett be, és csak az 1800as évek hozták meg a föllendülést az útépítések területén Európában. Magyarországon Széchenyi István vol t az, aki elsőként szorgalmazta az úthálózat fejlesztését, és 1848ban ő terjesztette az Országgyűlés elé a magyar közlekedés fejlesztésére és anyagi forrásaira vonatkozó törvénytervezetét. A reformkor nagyszabású tervei ellenére is a monarchia fölbomlásáv al hazánk egy korszerűtlenné vált, gyűrűs szerkezetében megcsontosodott úthálózatot örökölt, amelyre a fővároscentrikusság és egyes területek teljes elmaradottsága volt a jellemző. Az elmúlt évtizedekben a fejlődés rendkívül szerény volt, annak ellenére, hogy különösen századunk második felétől a közúti motorizációban hazánkban is egy robbanásszerű fejlődés következett be. A magyarországi gépjárműállomány rohamos fejlődése mellett az idegenforgalom, valamint a nemzetközi kereskedelem által támasztott növe kvő igénybevétel a 80as évek végére közúthálózatunk valamennyi hibáját kihozta. A tarthatatlan helyzet jellemzésére csak két adat: Az első: a magyarországi motorizáció mintegy 40%a a nyugateurópainak, miközben például az autópályaellátottság nem éri el annak 10%át sem. A második: az elégtelen úthálózat és a gépjárműállomány kora és műszaki állapota következtében évente mintegy 80 milliárd forintra tehető a közvetlen és közvetett károk mértéke. Ennek következménye is, hogy közútjainkon aránytalanul töb ben vesztik életüket, mint azt a nyugateurópai összehasonlító számítások – egy csúnya kifejezéssel élve – indokolnák. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezen szomorú tények is egyértelművé teszik, hogy lépni kell – lépni és egy olyan közlekedéspolitikát kidol gozni, amely a négy közlekedési ágazat egységes rendszerét, szoros kölcsönhatását teremti meg, egyúttal vázolja azokat a pénzügyi lehetőségeket, amelyek segítségével módunk lesz egy gyors fejlődés megvalósítására. Ez a politika elkészült, és a közeljövőben önök elé kerül. Ennek lényege – összhangban az Európai Közösség országainak célkitűzéseivel – , hogy a személyszállításban a tömegközlekedést, az
