Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 3. kedd, a tavaszi ülésszak 11. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SZABÓ IVÁN, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
672 időszerű, 34. §ának (3) bekezdése expressis verbis úgy rendelkezik, hogy – idézem – "Tilos a szeszes italok és dohányipari termékek fogyasztására ösztönző reklám vagy hirdetés közzététele." Ennek ellenére az ország az egymással vetélkedő nagy nyugati dohányipari cégek reklámháborújának frontvonalába kerül t. Ez nyilván nem utolsósorban annak a rendkívül pozitív folyamatnak köszönhető, hogy a fejlettebb országokban a dohányzás lassan a civilizálatlanság kifejeződése, és mint ilyen, egy bizonyos kulturális színvonal felett egyszerűen kiment a divatból. Az ily módon bekövetkező piacbeszűkülés igényt, az e területen is megfigyelhető jogszabályi felpuhulás, a jogszabályok viszonylagossá válása pedig lehetőséget teremt e cégeknek arra, hogy e területen kárpótolják magukat. Az ügyesebb, trükkösebb reklá maik egy része a törvény betűjét talán nem sérti. Ide sorolnám a fővárosi villamosok jelentős részén pompázó, nagyméretű Camel feliratot, amely az alatta szerénykedő és az értelmet megváltoztató good szócskával tulajdonképpen cipőket reklámoz, már ha valak i egyáltalán észreveszi és megérti az értelmet módosító kiegészítést. Máshol szemérmesen csak a cég, a dohánygyár nevét tüntetik fel jól láthatóan. De vannak olyan őszinte és kőkemény reklámok is, amelyek a látszattal már nem is törődnek. Hozzátenném, hogy a törvény áthágása nem értelmezhető a fejlett Nyugat követéseként, még akkor sem, ha e reklámok kivétel nélkül nagy nyugati dohánygyárak termékeit népszerűsítik. Ott ugyanis kötelező minden cigarettareklámon, tehát nemcsak a dobozon, elhelyezni a dohányzá s ártalmasságára emlékeztető feliratot. Érdekes módon e tekintetben nem észlelhető a felzárkózásra való igény. Mentségükre szolgáljon az, hogy e reklámok egy része rendkívül szellemes utalás a magyarországi közállapotokra, amelyek legalábbis e területen va lóban a vadnyugatra emlékeztetnek. Kérdezem tehát a tisztelt miniszter urat, hogy az említett törvény 38. §ában rögzített jogköre és felelőssége alapján milyen lépéseket szándékozik tenni e törvényen kívüli helyzet felszámolására. S végezetül engedje meg miniszter úr, hogy hozzávegyek valamit, ami nincsen benne az interpellációm szövegében. Ez annyi, hogy én lefényképeztem – a teljesség igénye nélkül – néhány cigarettareklámot, amelyek a Nyugati pályaudvar és a Jászai Mari tér között helyezkednek el a körú ton, és ezt majd át fogom nyújtani miniszter úrnak, hogy a válaszát megkönnyítsem. (Szórványos taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellációra dr. Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter úr válaszol. Dr. Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszt er válasza SZABÓ IVÁN, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Kedves Wachsler Tamás! Való tény, hogy a piaci verseny és a privatizáció, és ennek keretén belül a nyugati érdekeltségek bejövetele Magyarországra nemcsak kedv ező hatásokat, hanem ilyen anomáliákat is felvet, mint amilyenek tapasztalhatók a reklámtevékenység körében is. A valóban még életben lévő 1978. évi I. törvény, amelyik belkereskedelmi törvényként került a köztudatba, rendelkezik arról a 34. § (3) bekezdés ében, hogy a szeszes italok és a dohányzás reklámozása Magyarország területén teljes körűen tiltott. Néhány kivételt ugyan enged, reprezentációs, külföldi és egyéb esetekben, de ez általában így van. Nos, azt kell mondanom, hogy ebben a tekintetben az ipar i és kereskedelmi miniszter korlátozottan képes fellépni ugyan ezek ellen, de elmondom, hogy mi a helyzet. Két olyan törvény, illetőleg jogszabály vonatkozik ennek a tilalomnak a megszegőivel szemben való szankcionálásra, amelyik egyrészt a tisztességtelen piaci magatartásról szóló 1990. évi LXXXVI. törvényben fogalmazódik meg, a másik ilyen jogszabály még egy nagyon régi, 17/1968as kormányrendelet, amely a jogszabálysértésekről szól.
