Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 3. kedd, a tavaszi ülésszak 11. napja - Határozathozatal a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PÁSZTOR GYULA, DR. a Független Kisgazdapárti képviselők 35 tagú csoportjának vezérszónoka:
652 Az állam általi támogatottságnak számos pozitív hatása van. A programok ma már egyált alán nem a csőd, a cég felszámolásának elkerülését szolgálják. Angliában és Franciaországban is sikerrel alkalmazták e programokat az állami tulajdon privatizálása során, általában 10% körüli arányban. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a nem alkalmazott magánsz emélyek számára is meghatározott tulajdoni hányadot különítettek el a megvásárlás céljára. A legfejlettebb országok a fejlődő országokba irányuló gazdasági segélyprogramjaik keretében is alkalmazták már a munkavállalói tulajdonszerzési programok támogatásá t, például Egyiptomban, vagy Costa Ricában vagy Srí Lankában, lehetne sorolni. A programok jogi megítélésének és lebonyolításának a lényege, hogy ennek keretében egy cég munkavállalóiból alakult közösség közös tulajdonszerzés céljából közösen vesz fel hite lt, azt közösen törleszti, majd a hitel törlesztése, hitel hiányában a vételár részletekben történő teljes kiegyenlítése után a megszerzett tulajdon a közösség egyes tagjai között osztódik szét, azok magántulajdonába, szabad rendelkezése alá kerül. A törle sztési, részletfizetési idő alatt a megszerzett közös tulajdont a közösség érdekében egy kifejezetten erre a célra alakult szervezet, jogi személy kezeli. Minthogy ez a szervezet tipikusan átmeneti időre jön létre és nem profitérdekeltséggel működik, a kül földi jogok a szervezet formájaként vagy az egyesületet vagy az alapítványt alkalmazzák. Az átmeneti idő alkalmas arra is, hogy a résztvevő alkalmazottak, úgy mint leendő résztulajdonosok, megtanulják a cég ügyeinek áttekintését, a döntési folyamatokat, va lamint az ellenőrzést. Az egyesület vagy alapítvány ebben is segítségére van a tagjainak. Általános tapasztalat, hogy az alkalmazott tulajdonosok akkor érzékelik igazán a tulajdon fontosságát, ha a már megszerzett résztulajdon mértéke eléri személyenként a z egyéves átlagos munkajövedelem mértékét. A törvényjavaslat főbb rendelkezéseiben megfelelni látszik az eddig tárgyalt célkitűzéseknek. A tervezetnek azonban van egy olyan sajátossága, amely megkülönbözteti az előzőekben idézett MRprogramoktól. Ahogy a p reambulumban is olvashatjuk, a program beindítása két célt kíván megvalósítani. Egyrészt a Kormány a privatizáció gyorsításának lehetséges eszközét látja benne, másrészt pedig biztosítani kívánja a munkavállalók számára a kedvezményes tulajdonszerzés lehet őségét. Tudomásom szerint a külföldi programok elsősorban az utóbbi célt szolgálják. Kérdés az, hogy ezen célt ellentmondásmentesen össze lehete a másik – és ha a preambulum felsorolási sorrendjét fontossági sorrendnek is tekintjük – , a fontosabb céllal, a privatizáció gyorsításával párosítani. A közös tulajdonszerzés törvényileg biztosított lehetősége a hitel igénybevehetőségének könnyítése, és az MRP szervezet jellegéből származó egyéb előnyök biztosítani látszanak a privatizáció gyorsítását. A törvényja vaslat – nagyon helyesen – az állami vagyonkezelő szervezet tulajdonában lévő vagyonrész megvásárlásához kapcsolt hitel- és részletfizetési kedvezményeket úgy állapította meg, hogy azok többékevésbé megegyeznek az Ehitel kondícióival. Ezt a tényt azért t artom fontosnak kihangsúlyozni, mert a korábbi tervezetekben, például a 3067es számon benyújtott vagyonpolitikai irányelvekben még egy meglehetősen ad hoc kedvezményrendszerről olvashattunk. Megítélésünk szerint a PM – helyesen – az egyenlő feltétel s egy enlő esély elvét kívánja érvényesíteni ebben a törvényjavaslatban. A halmozott kedvezmények biztosítása már csak azért sem lett volna indokolt, mert az így nyújtott kedvezmények csak más szereplők terhére, adófizetők terhére lettek volna biztosíthatók. Ami a másik cél megvalósítását, tehát a kedvezményes tulajdonszerzés munkavállalók részére való biztosítását illeti, már nem tartom ilyen egyértelműnek és egységes szemléletűnek a tervezetet. A tervezet egész koncepciójából következően kedvezményes tulajdonsz erzési lehetőséget csak az állami vagyonkezelő szervezetek tulajdonában lévő vállalatok dolgozói számára biztosít. Ez egybe is vág azzal a ma érvényes gyakorlattal, hogy kedvezményes tulajdonhoz csak állami tulajdon megvásárlása során lehet jutni.
