Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 3. kedd, a tavaszi ülésszak 11. napja - Határozathozatal a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TELLÉR GYULA az SZDSZ vezérszónoka:
648 Ez szerintem ennek a konstrukciónak a lényege, és szinte azt mondhatjuk, hogy zseniális ebben a tekintetben ez a konstrukció. Azt is hozzá kell tenni, hogy pusztán attól azonban, hogy ez megjelenik a ma gyar gazdaságban és a magyar gazdaság szervezeti formái között, ez az utóbbi nem biztos, hogy teljesülni fog. Az a helyzet ugyanis, hogy ez a konstrukció a nyugati társadalmakban a gazdasági fejlettségnek egy olyan szintjén jelenik meg, amelyik szint bizon yára szükséges ahhoz, hogy ez a konstrukció igazán működőképes legyen. Tehát a munkás részvénytulajdonosi program nem teremtője vagy nemcsak teremtője, hanem előzőleg következménye is valamilyen társadalmi szituációnak, és ezt, amikor az elvárásainkat megf ogalmazzuk, mindenféleképpen tekintetbe kell venni. Az előbb beszéltem már azokról a szereplőkről, akik ebben a konstrukcióban részt vesznek. Milyen célokat követnek, illetve milyen hasznokat remélhetnek az egyes szereplők? A példák mutatják, hogy a tulajd onosok oldaláról, ha új társaság alapításáról van szó, akkor természetesen a részvények értékesítése vagy a részvények egy részének az értékesítése; más esetben, hogyha a meglévő társaságok tőkeemeléssel bocsátanak ki részvényeket, akkor nyilvánvalóan a tá rsaságba való tőkebeszívás egy ilyen előnye ennek a konstrukciónak, vagy általában a társaság működőképességének a fenntartása, esetleg a társaságot megvásárolni kívánó nemkívánatos vevőnek az elhárítása. Olyan vevőre gondolok, aki a társaságot esetleg föl bontaná vagy gyökeresen átalakítaná, amelyik alkalmasint sem a tulajdonosoknak, sem az ott dolgozóknak nem érdeke. De nyilvánvaló, hogy a menedzsereknek is van szoros érdekük ezzel a konstrukcióval kapcsolatban, amennyiben elősegíti a műszaki szerkezetvált ást, illetve a tulajdonosi pozíción keresztül nagyobb intenzitású azonosulásra vezet a munkavállalók részéről. A munkavállalók tulajdonhoz jutnak egyfajta takarékossági formában, egyfajta nyugdíjkiegészítésnek is tekinthető részvénytulajdonhoz jutnak, és t ermészetesen az állam a munkahelyek megszűnésének az elkerüléséből jelentős társadalmi feszültségeknek az elkerülésére jut, és ezért támogatja ezt a konstrukciót. Az a helyzet, hogy ez az a szociológiai vagy érdekekből szőtt háttér, amelyiknek az előterébe n magát a törvényt, a törvénynek egyes tulajdonságait érdemes volna megnézni és megvizsgálni. Az első mindjárt a törvény által a részvénytulajdonosi szervezet definíciója, amivel foglalkozni szeretnék. A 4. § (1) bekezdése így definiálja a szervezetet: "A szervezet a munkavállalók által az őket foglalkoztató társaságban tulajdoni részesedésszerzés céljából önkéntesen létrehozott – önkormányzattal és nyilvántartott résztvevőkkel rendelkező – jogi személy". Nyilvánvaló, hogy jogász képviselőtársaim, akik a jo gi személyek elméletében járatosak, bizonyára meg fogják alaposan vizsgálni ennek a jogi személynek a sajátosságait, és talán vitatni is fogják. Én ahhoz a részéhez szólnék hozzá, hogy a munkavállalók által önkéntesen létrehozott jogi személyről van szó. A fő szereplői ennek a konstrukciónak: a tulajdonosok, a menedzserek és a munkavállalók. A tulajdonosok megakadályozhatják ennek a szervezetnek a létrejöttét azzal, hogy egyszerűen nem szavazzák meg. A menedzserek megakadályozhatják azzal, hogy a garanciavá llalásba nem mennek bele, de ugyanakkor előnyökhöz is juthatnak ennek a szervezetnek a működése során, például tulajdonosként hozzákapcsolják a vállalathoz a dolgozókat, illetve előnyöket nyújthatnak. A munkavállalók ezeket az előnyöket elfogadhatják vagy el is utasíthatják. Ezekből az elemekből egy szimmetrikus helyzet alakul ki a két szerződő fél között. Érthetetlen a számomra, hogy miért csak az egyik fél kezdeményezheti a program, illetve a szervezet megalapítását. Erre az aszimmetriára voltaképpen sem a törvényhez fűzött magyarázat, sem pedig a miniszter úr expozéja nem adott számomra jó magyarázatot, hiszen nyugodtan kezdeményezhetné a tulajdonos is,
