Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 3. kedd, a tavaszi ülésszak 11. napja - Határozathozatal a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TELLÉR GYULA az SZDSZ vezérszónoka:
647 Éppen ezen okok miatt és azért, hogy az MRP – mint eszköz és mint összecsiszolt elemekből álló sajátos technológia – val óban teljesíthesse a bevezetőben említett és az MDFfrakció által messzemenően támogatott célokat, a magam részéről bizonyos módosításokat tartok szükségesnek. Hangsúlyozom: az MDFfrakció nagyon várta és támogatja a törvényjavaslat benyújtását, illetőleg elfogadását. Támogatja, hogy – az érintettek széles körére tekintettel – a részletes vitára mielőbb sor kerüljön, és az eredményes szavazással záruljon le. A fenti kritikai megjegyzésekkel a frakció nevében nem akadályozni, hanem segíteni kívánom azt a fol yamatot, hogy a törvényjavaslat szellemének megfelelő módon váljék alkalmazhatóvá. E szellemben ajánlom a tisztelt Háznak, nagyra becsült képviselőtársaimnak megvitatásra és elfogadásra a törvényt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Ala jos) : Köszönöm szépen. Következik Tellér Gyula képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka. Felszólaló: Tellér Gyula az SZDSZ képviselőcsoport nevében TELLÉR GYULA az SZDSZ vezérszónoka: Köszönöm – Elnök Úr – a szó t. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A konstrukció, amelyet az előttünk fekvő törvényjavaslat tartalmaz, igen egyszerű. Egy vállalat dolgozói megvásárolják a vállalat részvényeinek egy bizonyos hányadát, a vásárláshoz hitelt vesznek fel, és ezt a hitelt túlnyomórészt a megvásárolt részvények jövedelméből fizetik vissza, majd amilyen ütemben ez a visszafizetés megtörténik, valamilyen előre elhatározott rend szerint elosztják egymás között a már kifizetett részvényeket. Ennek az egész műveletnek a lebonyolítására egy szervezetet hoznak létre, és ezt a szervezetet saját maguk vezetik és irányítják. A nagyobb közösség pedig – mivel ehhez a tulajdonszerzéshez érdekei fűződnek – kedvezményeket nyújt az ilyen részvényvásárláshoz, részint hitelkamatkedv ezmények formájában, részint egyéb kedvezmények formájában. Mondom, a konstrukció igen egyszerű, és egyáltalán nem látszik rajta így első pillantásra, hogy milyen sokféle érdeket és milyen sokféle célt sző egybe. A kormányzati előterjesztés két ilyen célt emel ki. Az egyik a privatizációs folyamatnak a gyorsítása. Erre a kérdésre még – hozzászólásomnak a végén – részletesebben ki fogok térni. Annyit már most megengedek, hogy csakugyan valamelyes lökést a privatizációs folyamatnak ez a konstrukció bizonyára adni fog. A másik cél – amit a törvény megjelöl és ami a miniszter úr expozéjában is elhangzott – a bérből és fizetésből élők tulajdonhoz juttatása, mint cél. Tudjuk, hogy ez a cél is méltányolható és fontos cél, hiszen az előttünk járó fejlettebb nyugati társadalmak példája jól mutatja, hogy azok, akiknek termelőeszköztulajdonuk nincsen, még jelentős egyéb vagyonnal rendelkezhetnek és rendelkeznek is. Széles társadalmi rétegek vannak, akik jelentős részvénytulajdonnal vagy készpénztulajdonnal, esetleg ing atlantulajdonnal rendelkeznek, és megrázkódtatások esetén ezeket a családokat, egzisztenciákat a nehézségeken átsegítik ezek a tulajdoni formák, és így általában a társadalmi stabilitáshoz hozzájárulnak. Én azonban egy fontosabb célját is látom ennek a kon strukciónak. Azt ugyanis, hogy azokat a szereplőket, akik ebben a konstrukcióban részt vesznek, tehát a vállalat tulajdonosait, a menedzsereket, azokat a munkásokat, alkalmazottakat, akik beszállnak ebbe a bizonyos programba, az őket védő érdekképviseletek et, illetve a szélesebb közösséget: az államot, de még bizonyos mértékig a hitelező bankokat is, egy olyan pénzügyi konstrukcióba egyesíti, amely konstrukcióban valamennyi szereplőnek előnyei származnak a részvételből, és az összhatás – miközben minden egy es szereplő a saját érdekeit követi – általában az ipari tevékenység színvonalának az emelkedése, a műszaki felszereltség váltásának a gyorsulása, a foglalkoztatás színvonalának a fenntartása, sőt ezen keresztül tulajdonképpen a nemzeti jövedelem színvonal ának is a fenntartása, vagy esetleg a növelése lehet.
