Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 4. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Az 1963 és 1989 között elkövetett állam- és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - FODOR GÁBOR, DR. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP
64 percben, ahogy a jogban szabályozzuk, m áris elveszíti erkölcsi jellegét, és – ugye – jogivá válik, de végül is sem ez, sem a politikai rehabilitáció kérdése ebben a jogszabályban nem lelhető fel. Ezért valamilyen módon ezt az ellentmondást fel kell oldanunk. Továbbmenve, álláspontom szerint nem szerencsés a rehabilitáció szónak az alkalmazása sem mint jogi terminus technicusnak, mert a rehabilitáció bűncselekményt, megbüntetést tételez fel, és a jogi következmények alól való mentesülést jelenti egészben vagy részben, ugyanakkor pedig a tételes j ogi rész a semmisség jogintézményét vezeti be, a semmisség pedig jogi tartalmát illetően a bűncselekmény hiányát jelenti. Ezért azt gondolom, hogy helyesebb lenne, ha a rehabilitáció szó helyett valami mást alkalmaznánk; például egy közömbösebb kifejezés a z elégtétel, és ebbe talán nem lehetne ilyen módon belekötni, mint ahogy most én ezt itt csipkelődve megteszem a rehabilitációval kapcsolatosan. Magával a tételes szöveggel kapcsolatosan az 1. szakasz felsorolja azokat a bűncselekményeket, amelyeknek itt a törvény megalkotása szempontjából relevanciája van. Én azt gondolom, hogy a g) pontot el kellene hagyni. Nevezetesen abban arról van szó, hogy a törvény hatálya alá tartozónak nevezi a hivatalos személy megsértésének és a hatóság megsértésének a bűncselek ményét is. Álláspontom szerint ezeknek a bűncselekményeknek, illetve e bűncselekmények miatt a frekventált időszakban indult eljárásoknak nem volt politikai tartalma. A közhatalom soha nem szereti, ha őt sértegetik, most sem, akkor sem szerette, és ezért m egfelelő szankcióval fenyegette, illetve fenyegeti ma is azokat, akik ilyen cselekményt szándékoznak elkövetni. Úgy gondolom, hogy – szerintem – ennek a bűncselekménynek nincs e felsorolásban helye, ezért én szerencsésebbnek tartanám, ha ebből ezt kihagyná nk. Még két gondolattal szeretnék röviden foglalkozni. Az egyik a részsemmisségnek az intézménye. Bevezeti ez a jogszabály, illetve tervezet a részsemmisség intézményét. Ez – álláspontom szerint – annyira bonyolult és komplikált, hogy legszívesebben az elh agyását javasolnám. Igazában nagyon kevés olyan ítélet fog – megítélésem szerint – születni, amelyik a részsemmisség jogintézményét fogja alkalmazni, ugyanakkor a bonyolultságánál fogva az eljáró bírók a pokolba fognak bennünket kívánni. Én tehát ezért azt gondolom, hogy a 2. § (1) és (2) bekezdését össze kellene vonni és sommásan beszélni a kettőről, és azt mondani, hogy ha a politikailag értékelhető bűncselekmény mellé párosul szorosan egy másik bűncselekmény, amelyet azzal együtt követtek el, és annak bü ntetési tétele, illetve fenyegetettségi tétele nem magasabb, mint magáé az itt szóban forgó politikai bűncselekményé, akkor ezzel együtt azt is – kérem szépen – semmissé kell nyilvánítani, és a,ha megnyerte, hadd vigye" elve alapján végül is meg kell szaba dulni ettől a cselekménytől is. Mert úgy gondolom, hogy a praktikai szempont sokal döntőbb itt, mint az, amit egyébként a jogszabályozás teljességére való törekvés igényével nyernénk akkor, ha a részsemmisség intézményét benne hagyjuk ebben a tervezetben. És végül azt szeretném még mondani, hogy nem egészen értem, hogy milyen meggondolás alapján szabályozta, pontosabban terjesztette elő a Kormány a jogszabálytervezet 3. szakaszát, pontosabban 2. szakasz (3) bekezdését, amelyikben arról beszél, hogy a maradé k cselekményeknek mi legyen a sorsa, amelyik a semmisségi eljárással, illetőleg ezzel a semmissé nyilvánítási szándékkal nincs érintve. Azt mondja, hogy e vonatkozásban a bűnösség, a tényállás érintése nélkül új büntetést kell kiszabni. Tisztelt Országgyűl és! A magyar büntetőjogi halmazati gyakorlat nem ismeri az egyes bűncselekményekhez tapadó részítéletnek az intézményét, csak az ún. sommás ítélet intézményét. Ebből kifolyólag tehát az következik, hogy nem lehet megállapítani azt, hogy egyegy cselekményh ez milyen büntetési tétel, pontosabban a büntetési tételen belül milyen konkrét büntetés tapad, és ha nem helyezzük hatályon kívül a büntető perrendtartás szerint azt az ítéletet, amelyik erre az egész semmisséggel érintett és nem érintett cselekményekre v onatkozik, akkor – megítélésem szerint – jogilag helyesen eljárva nem lehet megoldani ezeknek a semmisséggel nem érintett bűncselekményeknek az értékelését, és a vonatkozásban új ítéletnek a meghozatalát. Azt kellene
