Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 2. hétfő, a tavaszi ülésszak 10. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - NAGY FERENC JÓZSEF (FKgP)
576 Azóta az eltelt időszakban a levéltár ír ásos tájékoztatása szerint három személy kért kutatási engedélyt az iratokba. Mindhárom megkapta az engedélyt. Miután 30 éven belül keletkezett iratokról volt szó, és a 118/1989. XI. 22i minisztertanácsi rendelet szerint kutatási korlátozás alá esnek, az Új Magyar Központi Levéltár a kérelmek elbírálása előtt a szabályoknak megfelelően kikérte a Művelődési Minisztérium hozzájárulását. A minisztérium ezt valamennyi esetben megadta, és egyúttal felszólította a levéltárat, hogy szerezze be a Zsidó Hitközségek Országos Szövetségének egyetértését is, mert ez kezeli az alapot, mert az állam 1990ben ennek adta át. A levéltár ezt követően mindhárom kutatónak megadta a kutatási engedélyt. Más személy erre az anyagra kutatási kérelmet nem adott be, és a minisztérium hoz sem érkezett be. Vagyis az alap irataira valamennyi kérelmező megkapta a kutatási engedélyt, elutasító döntés nem született. Amennyiben képviselőtársaim hasonló problémákkal találkoznak, egyszerűbb, ha a felszólalások előtt szívesen állok rendelkezésre és tisztázom a dolgot. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtt kért felszólalást Nagy Ferenc József képviselőtársunk. Napirend előtti felszólaló: Nagy Ferenc József (FKgP) NAGY FERENC JÓZSEF (FKgP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Pár percre veszem igénybe türelmüket. Képviselői munkával, az itt kialakult renddel és azzal a miliővel kívánok foglalkozni, amelyben éljük sokszor nem is népszerű képviselői életünket és igyekszünk a parlamenti munkához szükséges harmóniát megteremteni. Ennek külső, látható és belső feltételei vannak, melyek megvalósítása üdvös lenne, de kötelességünk is. Gondolok a parlamenti megjelenésünkre és a törvényhozói munkára, a megelőző felszólal ásokat, meghallgatásokat türelmes, figyelmet igénylő részvételre, majd a gombnyomásra szavazásra. Ez így lenne rendjén, mert nekünk, képviselőknek ez a munkánk elsősorban, és a Parlament a munkahelyünk. Így képzeltem el valamikor a '45ös koalíciós világba n mint fiatal pártvezető, és álmaim Mont Blancja volt a képviselőség, ahol e patinás falak között történelmi személyek után a kapott megtisztelő bizalommal és még nagyobb felelősséggel dolgozzunk a nemzet javára. Ez az álom 45 évet késett életemben, de mi ntha vesztett volna ragyogásából is. Tudom, hogy külföldi utak, betegségek, egyéb okok, sokszor bizottsági ülések is akadályozzák a jelenlétet, de ez nem magyarázat, hogy a 386 képviselőből 20 – 30 bejelentett hiányzó ellenére is nagyon ritkán van jelen 300 honleány és honfi. Különösen elgondolkoztató, hogy szavazáskor négyötszöri csengetésre is ha sikerül a szükséges 200 körüli szavazatot biztosítani. Megmondom őszintén, engem zavar ez a körülmény, mert gyerekkoromtól azt tanultam és tapasztaltam, hogy a mu nkát komolyan kell venni, legyen az az élet bármely területén is. Ebből adódóan következik, hogy a fontosabb, felelősségteljesebb munkát fokozottabb figyelemmel, odaadással kell végezni. Dolgozni szépen, ahogy a csillag megy az égen, csak úgy lehet. (Zaj.) De maradjunk a földön, gyönyörű Országházunkban. A televíziós közvetítéseknek is különböző felhangjai voltak és vannak. A vezérszónokok, felszólalók igénylik, hogy országvilág lássa és hallja szereplésüket, hiszen ez a népszerűség lehetősé ge, ami a politikában nélkülözhetetlen. Viszont a közvetítés mutatja az üres padsorokat, az unatkozó, újságot olvasó képviselőket, és láttatja a jelenlét, szavazóképesség biztosítására történő kísérleteket. És ennek megítélése a televíziót néző állampolgár ok részéről már nem dicsérő méltatásokban, hanem súlyos, jogos kritikákban nyilvánul meg. Mi lenne, ha ők is így jelennének meg a munkahelyen mint a nép követei, kapnáke háborítatlanul a fizetésüket? (Zaj.) A további következtetés a múlt heti újságokban m ár úgy jelent meg, hogy a képviselők nem akarják a nyugdíjasok nagy táborának várva várt igényét törvényesíteni,
