Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 4. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György):
57 aggályokat, mondom, de korántsem vagyok biztos abban, hogy önöknek pusztán jogi skrupulusai lettek volna a képviselőtársam indítványa ellen. Van egy olyan érzésem, hogy azt az illemszabályt hágták át, amikor figyelmen kívül hagyták a házbizottság általános érvényű állásfoglalását, amely illemszabály az ajánlás er ejével kéri önöket, hogy vitában mérkőzzenek meg az egymástól eltérő álláspontok. Önök ezzel a döntéssel a vita elől zárkóztak el. De mondom, tényleg nem erről kívánok beszélni: ez a magzat nem jöhetett világra, béke poraira! Sokkal figyelemreméltóbb, és e rről szeretnék beszélni, az az akarat, amely e mögött a szándék mögött, a kétharmados elfogadás reménye mögött meghúzódik. Az az akarat, amely az egyeztetésnek és a megegyeztetésnek az akarása. Az ugyanis, hogy egy olyan országban, ahol annyi hit, annyi vi lágnézet, annyi eszmény, annyi egymástól különböző érték él egymás mellett, és a továbbiakban is élni akar, mert ebben a szabadságban érzi és ebben a sokféleségben érzi otthonának ezt a hazát, hogy egy ilyen országban soha ne térjenek vissza azok az évtize dek, amikor a hitet, a világnézetet, a követendő erkölcsi eszményeket nem magánügynek tekintették, hanem diktátumnak. Hogy soha ne térjen vissza, ne térjenek vissza azok az évtizedek, amikor a pedagógusokat az oktatásirányítás nem partnernek, hanem az okta tás betanított munkásainak tekintette, a tanterv puszta végrehajtójának tekintette, és ezért aztán a tanár is a gondjaira bízott gyermeket megmunkálandó nyersanyagnak, önmagát pedig az új ember kovácsának vélte. Arról az akaratról szeretnék szólni, amelyet talán nemcsak a remény táplál, de a félelem is. Én a tárgyon vagyok. A félelem tárgyán. Az a félelem tárgya, hogy elvész az iskola éppen most születő autonómiája, a nevelő személyiségének szuverenitása, elvész az az óhaj, hogy a tanítás az alkotó művészet egyik fajtája legyen. Veszélyt érezhetnek azok a szülők is, és persze már a nagyobb gyermekek is, akiknek mellesleg szabad iskolaválasztási, iskolaalapítási jogát az Alkotmány és több, hazánk által is aláírt nemzetközi egyezmény garantálja, hogy ők érezhe tik annak a veszélyét, hogy egy kellőképpen ki nem munkált törvényjavaslat rései közé beférkőzhetnek olyan módosító indítványok, amint azt István József képviselő úr tegnapi felszólalása jelezte is, amely indítványok, vélemények a szülőnek és gyermekének e zt az alapvető jogát veszélyeztethetnék. Erre a félelemre alighanem jó okunk van, hiszen a kormánykoalícióból eddig senki sem határolta el magát az ellenzéktől érkező felszólítás ellenére sem István József képviselőtársam állításaitól. Úgy tűnik, a kormány zat nem tartja felnőttnek az állampolgárt, nem tartja képesnek, hogy felelősen döntsön gyermeke jövőjéről, miközben arra felnőttnek tartotta, hogy vezetőit, akik most róla döntenek, megválassza. A kultuszkormányzat sokallja azt a két hetet, amelyet kimért arra az egész társadalmat megmozgató vitára, amelyet január 31én, két hét után lezártnak tekint. Hiába a kérés, hiába a tiltakozás, hogy a pedagógusok épphogy csak megismerték a január 15ei második koncepciót s a hozzá kapcsolódó érdekvédelmi és politika i véleményeket, hiába a kérés, hogy ők maguk további találkozásokban, további, talán a kormányzatnak sem haszontalan eszmecserékben próbálják kialakítani állásfoglalásaikat. Hiába a kérés, a vita le van zárva, a strigula be van húzva, a társadalommal törté nő dialógus végére a szerzők pontot tettek. Tisztelt Minisztérium! Két hét, Luciferrel mondom: fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy. Kérem, ne érezzék az Úr hangjának magukat. Kérem, adjanak még egy kis időt a vitára, kérem, engedjék meg, hogy a kons zenzus, a megegyezés ne csupán egy kétharmados parlamenti döntés, de a felnőttnek tekintett állampolgárok felelős vitáiban teremtődjék meg. Nem tehetünk mást, még kérünk. Köszönöm. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Szabad György) : Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Dénes János. Napirend előtti felszólaló: Dénes János (független)
