Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 25. kedd, a tavaszi ülésszak 9. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
545 A január 15én megjelentetett változat koncepcionálisan eltért az előzőtől. A változtatá sok közül nagyon fontos, hogy a Területi Oktatási Központoknak a hatósági jogköre örvendetesen szerényebb lett. Azonban az állami és az önkormányzati iskolák tekintetében a világnézeti semlegesség kikerült a törvénykoncepcióból. Érthetetlen számunkra ez, h iszen ezt az elvet mind az egyházak, mind az ellenzéki és a kormánypárti körökben tudomásom szerint mindenki osztatlan egyetértéssel támogatta. Ezért kell föltennünk a kérdéseket. Első, illetve már a második sorrendben, hogy a negyedik koncepció vitájára h agye annyi időt, mint korábban, meghosszabítjae a vitát legalább március 31éig, ahogy ezt a fővárosi és kerületi oktatási bizottsági elnökök konzultatív tanácsa, a pedagógus szakszervezetek, számos önkormányzati szakmai szervezet kérte. Harmadik kérdés: mi indította önt arra, hogy a legújabb törvénykoncepcióból elhagyja az állami és önkormányzati iskolák világnézeti semlegességét szavatoló pontot, és egy semmire sem kötelező mondatra cserélje föl? Ki a felelős azért, hogy ez a garancia már nem szerepel a törvény koncepciójában? Várom a válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellációra dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter úr válaszol. Dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter válasza AND RÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Csodálkozom az interpelláció gúnyos hangján, hogy hány koncepciót fogok még benyújtani. Általában egyet szoktak benyújtani a parlamenti bizottság nak, utána azt benyújtja a Parlamentnek, a Parlament vitatja, és akkor szokás megvitatni. Nem szokás egy készülő törvénykoncepciót meginterpellálni a Parlamentben. (Közbeszólások: Így van! – Taps a kormánypártok padsoraiban.) Döntse el a Parlament házbizot tsága, hogy ez szolgálja a Parlament eredményes munkáját vagy sem. (Közbeszólás: Úgy van!) A másik kérdés, hogy hányat fogok benyújtani. Ilyen értelemben nem a Parlamentnek nyújtottam be még egyetlen egyet sem, de benyújtottam minden létező, ebben érdekelt szövetségnek, pártnak – az önök pártjának is – , minden pártnak, hogy tegyék meg javaslataikat, és nyilván ezért változott ez a törvénykoncepció, mert nem formailag, nemcsak látszatra tettem ezt a közérdeklődés középpontjába és vita tárgyává, hanem azért, hogy olyan koncepció szülessen meg, amelyik az egész országnak megfelel. Ha ez baj, akkor gúnyolódjon rajta, kedves képviselőtársam! (Taps a kormánypártok padsoraiban.) És annyit fogok még benyújtani, amennyi kell, de nem a Parlamentnek, hanem azoknak, aki k értenek hozzá, hozzászólnak, és hajlandók együttműködni egy törvénytervezet olyan megformálásában, amelyik az egész ország számára jó lesz. Egyesek azonban nem erre használják ezt, hanem mindenféle módon próbálják akadályozni, ahelyett, hogy segítőkészsé ggel, többszöri felszólításunkra együttműködjenek egy olyan koncepció kimunkálásában, amely nekik is megfelel. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) A beérkezett véleményeket az Országos Közoktatási Intézet, az Oktatáskutató Intézettel, a Pedagógus Szakszerv ezettel, szülő- és diákszervezetekkel, önkormányzatokkal továbbra is vitatjuk, és ezek az érdekegyeztető fórumon kijelölt képviselőikkel most is dolgoznak rajta, és ezután is dolgozni fognak rajta, nyilván egészen a parlamenti vitáig. Van tehát lehetőség a törvényhez építőn hozzászólni, azt alakítani, de az ilyen nyilvános vitáknak a meghosszabbítását és a vita lezárásának az elodázását nem tartom indokoltnak.
