Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 4. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - MIKLÓS ÁRPÁD (MDF)
52 A második döbbenetes rész egy 55 ezer lakosú és a hadszíntértől teljesen megkímélt város több mint kétezer áldozatát, halálának körülményeit ismerteti. Ez a kétezer a felnőtt katonakorú férfilakosságnak több mint 10%a. Mellékel 335 eredeti fotót és dokumentumot. A harmadik rész a visszaemlékezéseké, melyben a túlélők tesznek közel fél évszázad után jobbára először hiteles vallomás t a beléjük rögződött félelemtől még mindig halkan, még mindig bátortalanul. A könyv nem csupán emlék, hanem inkább figyelmeztetés és tilalom: vigyázz, ember! Az egek pusztító erejének birtokában szívedbe ne a poklok ürességét és gonoszságát, hanem a szere tet erejét ültesd! Az ökumenikus istentiszteleten az emlékezők – keresztények és zsidók – együtt énekelték a 90. zsoltárt: Tebenned bíztunk eleitől fogva, és Hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar! Tisztelt Képviselőtársaim! Amiről szóltam, az csupán e gy vidéki esemény és egy könyv, de hűen tükrözi azt az alapvető különbséget, ahogy egy tragédiát átélők, túlélők vagy az abból élők emlékeznek. Hiszem, hogy nem csak Hódmezővásárhely népe, de az ország nagy többsége hasonló méltósággal emlékezik, és tartja számon az áldozatokat hősként tisztelve, függetlenül attól, hogy a Donkanyarban, a hadifogolylágerben vagy a koncentrációs táborban vesztették életüket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Nagyon köszönöm Szabó Lajos szé p megemlékezését. Soron következik Miklós Árpád képviselőtársunk. Napirend előtti felszólaló: Miklós Árpád (MDF) MIKLÓS ÁRPÁD (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendhagyó kérdésben kértem szót. Amennyire fontosnak tartom mondanivalómat, a nnyira igyekszem rövidre fogni beszédemet. Ez idáig páratlan dolog történt a szabadon választott magyar Parlament életében. Mint arról a sajtó is hírt adott, Kunszabó Ferenc az általa szerkesztett Hunnia című folyóirat néhány januári példányát szerette vol na elhelyezni a Parlament folyosóján lévő sajtóasztalon. Csupán a rádióhallgató és tvt néző honfitársaim kedvéért akarom elmondani, hogy ezen a sajtóasztalon a legkülönbözőbb pártállású, Magyarországon vagy sok esetben külföldön törvényesen megjelenő lapo k közül válogathatnak a képviselők. Megtalálható itt a Beszélő, a Magyar Fórum, a Magyar Narancs, a Zsidó szombat, az Amoro Drom című cigányújságon keresztül sok egyéb lap is. Ez így is van rendjén, hiszen országos érdek, hogy a képviselők minél több oldal ú információhoz jussanak. Régebben sok esetben a Hunnia is itt sorakozott a többi sajtótermék között. Most azonban Kunszabó Ferenc jelezte szándékát az Országház szervezési és informatikai főosztálya vezetőjének. A főosztályvezető csak akkor engedte volna be a folyóiratot a Parlament épületébe, ha azt előzőleg átnézi. Ezt Kunszabó Ferenc méltatlannak ítélte, és nem volt hajlandó a lapszámot bemutatni. Az incidens után a főszerkesztő elmondta a történetet az Új Magyarország egyik újságírójának, akinek érdekl ődésére a főosztályvezető azt válaszolta: dr. Fodor Gábor, a FIDESZ országgyűlési képviselője, a Parlament emberi jogi és kisebbségi bizottságának elnöke kérte föl erre az eljárásra, még a Hunnia 18. számának megjelenése után. Arról persze nem tudok, hogy erre valamikor is fölhatalmazta volna az emberi jogi és kisebbségi bizottság dr. Fodor Gábort. (Dr. Tóth Albert: Így van!) Itt kell elmondanom, hogy nem ez az első törvénytelenség, amit az 1989 szeptembere óta folyamatosan megjelenő folyóirat ellen a rends zerváltás óta Magyarországon elkövettek. 1991 nyarának elején bírósági határozat nélkül házkutatást tartottak a Hunnia szerkesztőségében, ahonnan a sajtótermék 18. számának elkobzása mellett még az előfizetők névsorát is elvitték.
