Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 4. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP
51 Az ülésnap megnyitása ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm képviselőtársainkat, kedves vendégeinket, a rádióra és a képernyőre figyelő minden honfitársunkat. Tavaszi ülésszakunk második ülésnapját megn yitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Glattfelder Béla és Tóth Sándor jegyzők lesznek segítségemre. A mai ülésnapunkról előzetesen 36 képviselőtársunk jelentette be távolmaradását. Amennyiben valamelyikük mégis meg tudott jelenni, kérem szíves jelzés ét gépe bekapcsolása végett. Senki sem jelentkezett. Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket, hogy az igazolt képviselők száma jelenleg 383. Így a határozatképességhez 192 képviselő jelenléte szükséges. A jelenlétellenőrzés előtt megadom a szót a napir end előtt felszólalást kérő képviselőtársaimnak. Szeretném az ő figyelmüket felhívni arra, hogy az idő szűkössége folytán napirend előtti felszólalásaikat a lehető legrövidebben adják elő. Képviselőtársaimat pedig arra kérem, hogy vegyék figyelembe a házbi zottság ajánlását, miszerint fontos esetben is lehetőleg csak a frakcióvezetők kapcsolódjanak az elhangzottakhoz, és a képviselők lehetőleg ne éljenek még a kétperces felszólalás igényével sem. Napirend előtt ELNÖK (Szabad György) : Elsőként a mai napra ere detileg elsőként jelentkező Szabó Lajos képviselőtársunkat, a Független Kisgazdapártból, kérem meg, hogy adja elő napirend előtti mondanivalóját. Szabó Lajost illeti a szó. Napirend előtti felszólaló: Dr. Szabó Lajos (FKgP képviselőinek 33 tagú csoportja) SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP 33 tagú képviselőcsoport): Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán egy kicsit idejétmúlt, amit elmondok, azonban ez olyan téma, ami soha nem válik időszerűtlenné. Az elmúlt hetekben a II. világh áború legsúlyosabb tragédiáival kapcsolatban több napirend előtti felszólalás hangzott el különböző pártok részéről. Engedjék meg, hogy melléjük vagy egy kicsit velük szembe tegyek egy eseményt, ami a közelmúltban az én szülővárosomban, Hódmezővásárhelyen zajlott le. A város legnagyobb református templomában több ezer emlékező gyűlt össze, hogy részesei legyenek egy ökumenikus istentiszteletnek, melynek keretében egy könyvet, egy írott emlékművet mutattak be. Ez magában még nem kívánkozna az ország nyilváno ssága elé, még attól sem, hogy ebbe a könyvbe az ajánlást Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke írta, és az első lapokon lévő három, csodálatosan szép imát egy református, egy katolikus lelkész és egy zsidó rabbi írták. Amiért az eseményt idehoztam, azz al azt szeretném fölmutatni, hogy míg határainkon belül és kívül némelyek vagy talán nagyon is sokan az emberiség egyik legnagyobb tragédiájának eseményeit saját napi politikai céljaikra kívánják vámszedőként fölhasználni, addig a valódi vesztesek, egy vid éki magyar város gyászolói és túlélői egészen másképp. Szorgalmas munkájukkal hozott saját áldozatukkal állítanak maradandó emléket egykori sorstársaiknak. A könyv címe: A II. világháború és a fasizmus hódmezővásárhelyi áldozatai. Első részében a színterek et és eseményeket ismerteti, ahova és amibe a város polgárait katona, hadifogoly, deportált vagy politikai fogolyként elvitték.
