Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 3. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - UGRIN EMESE, DR. (FKgP
47 ki egyértelműen a teljes piacgazdaság, tehát nekünk egy olyan munkatörvénykönyvet kell alkotni, amely a jelenlegi helyzetnek, a jelenlegi munkavállalók helyzetének a kérdését is rendezi. Meggyőződésem az, hogy ami re már úgyszintén előttem utaltak nem is egy alkalommal, hogy ez a Munka Törvénykönyve a világot úgy állítja föl Magyarországon, hogy van a tulajdonos és van a munkavállaló. De közte van az úgynevezett munkáltató, aki nem szükségszerűen tulajdonos! Ennek a munkáltatónak a jogait egyáltalán nem rendezi a Munka Törvénykönyve, holott ez a munkáltató a tulajdonostól függ, de ugyanakkor tevékenysége a munkavállalóra hat. Tehát ez megint egy közbülső helyzet, amely teljes mértékben kimaradt. A másik az, hogy a Mu nka Törvénykönyvében mi nem látjuk elkülönítve az úgynevezett kollektív és individuális jogokat. A kollektív jogok, munkavállalói jogok alatt mi azt értjük, amelyet egy vállalaton belül a dolgozók kollektívája, közössége el tud érni, ki tud harcolni. Ezeke t nem kell szabályozni. Ugyanakkor az individuális, az egyénre szabott jogok viszont a törvény által meghatározottak, hiszen nem alku tárgyai, hanem egy szabályozottan létrejött munkaviszonyra vonatkoznak. Úgy gondolom, ezek azok a kérdések, amelyek egyált alán nem lettek megválaszolva a törvényben. Ugyanakkor van egy másik kérdés, ami számomra elvi kérdés, és engedjék meg, én ettől a törvénytől azt vártam, hogy bizonyos értelemben az általam európainak vagy kereszténynek nevezett szellemiséget találom meg e bben a törvényben. Ez pedig az esélyegyenlőség kérdése. Úgy gondolom, amikor abból indulunk ki, hogy egy versenyszférára alkotjuk a társadalmat, és ahol a munkavállaló meg tudja védeni önmaga érdekeit a tulajdonossal vagy a munkaadóval szemben, akkor az az alapelv, hogy mind a két oldal egyenlő, az igaz. De meggyőződésem, hogy Magyarországon a munkavállalók jelentős része igenis kiszolgáltatott helyzetben van. Kiszolgáltatott helyzetben van a gazdaság átalakulása miatt is többek között, az érdekvédelmi szer vezetek jelen pillanatban nem működnek tökéletesen, és éppen ezért én elvártam volna ettől a törvénytől azt, hogy picikét több védelmet ad a munkavállalóknak. Mert ugyanaz a jog hátrányos helyzetben lévő embereknél már jogegyenlőtlenséget és igazságtalansá got eredményez. Csak néhány apró, pici példát említenék meg a soksok paragrafus között, ami igazában azt mutatja, hogy a munkavállalók helyzete egyáltalán nem az egyenlőség elvén áll. Hadd mondjuk csak az egyszerű példát, mint ahogyan a rendkívüli felmond ás lehetőségét megengedi a törvény. A rendkívüli felmondás lehetősége kimondja azt, hogy a munkavállaló a rendkívüli felmondás tekintetében, ha jogvitát kezdeményez, ennek jogerős elbírálásáig a munkáltató megszüntetheti a munkaviszonyát, felfüggesztheti a munkaviszonyát. Igen ám, de ha valaki bírósági útra tér véletlenül, akkor, ismerve a mai helyzetet, sokszor egy ilyen jogvitának a lebonyolítása egy, másfél évet is igénybe vesz, ismerve a bíróság jelenlegi megterhelését. Ez azt jelenti, hogy az a munkavá llaló, aki az igazságáért harcol, az gyakorlatilag ezen idő alatt teljes mértékben bizonytalan helyzetbe kerül, anyagi forrás nélkül marad, egzisztenciálisan is veszélyeztetve van. Ennek eredménye az lesz, hogy nem fognak bírói döntésekhez folyamodni az em berek, még akkor sem, ha igazuk van, vagyis magyarul: a tulajdonos vagy a munkáltató azt csinál a munkavállalóval, amit akar, mert ő kiszolgáltatott helyzetben van. Hasonló ilyen kérdés például ugyanebben a körben, úgy gondolom, a kárfelelősség kérdése, am ely szintén egy kiszolgáltatott helyzetet teremt, mert azt mondja, amennyiben a munkavállaló nem a törvényalkotó által meghatározott módon merészelné megszüntetni a munkaviszonyát, abban az esetben a munkáltatónak köteles a kárt megtéríteni. Ugyanakkor enn ek a kárnak a fogalma egyáltalán nem tisztázott. Mit értünk ez alatt, hogy kár? Tehát megint egy olyan helyzetbe kerülünk, ahol a munkavállaló helyzetét nem tisztázza a törvény. Ugyanilyen például a selejtkárnak a kérdése, amely igazában nem világos és nem érthető. És van egy másik ugyanilyen kérdés, amely szintén nem világos számunkra, ez a végkielégítés problémája. A mi véleményünk szerint a végkielégítés nem helyettesíti a privatizációs vagyonhoz juttatást, hanem úgy gondoljuk, hogy a végkielégítés olyan munkaviszonyhoz fűződő intézmény, amely
