Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 3. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GALI ÁKOS, DR. (független)
44 De a munka v ilágának egy másik szegletéből is hozhatnék közvetett példát, a sztrájkjog szabályozására gondolok, ahol teljesen egyértelműen tesznek különbséget foglalkozási ágak között a sztrájkjog lehetősége, terjedelme tekintetében. Ezért is lett volna jó igazság sze rint, hogyha ezt a három törvényjavaslatot együtt tudtuk volna tárgyalni. Azt a tényt, hogy időben végül is valamilyen módon a közszolgálati törvény és a közalkalmazotti törvény is terítékre került, én a magam részéről koncepcionális egymás mellé rendelésn ek semmiképpen nem tudom tekinteni. Ennek ellenére remélem, hogy a parlamenti vita sok mindent tisztázni fog, az előkészületek során magam is kaptam olyan levelet pedagógus érdekvédelmi szervezettől, amelyben a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozásukat kérték. Feltételezem, hogy a vita nyomán belátják, hogy semmilyen érdeksérelem nem származik abból, hogyha alapvetően egy másik törvény szabályozása fogja őket érinteni. Tisztelt Országgyűlés! Nyilvánvalóan összefügg ezzel a sokágú helyzettel az a tény, ho gy a pártok előzetesen csak igen hézagosan vázolták elképzeléseiket a szélesebb nyilvánosság előtt. Én e megnyilatkozások közül is kiemelném Tellér Gyulának a Beszélőben megjelent írását, amit nagyon összefogottnak, alaposnak éreztem, annak ellenére, hogy több megállapításával és végkövetkeztetésével, már ami az új Munka Törvénykönyvének sztálinista jellegét illeti, messzemenően nem értek egyet. A korrektség kedvéért természetesen megjegyzem, hogy mint a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka, maga se m alkalmazta már ezt a minősítést a Parlamentben. Annyi alapja van ennek az elképzelésnek vagy megjegyzésnek, hogy ez a munka törvénykönyve egy rendkívül szerencsétlen elnevezés, hiszen arra utal, hogy a tartalma maradék nélkül átfogná a munka világát. Nag yon jól tudjuk azonban, hogy ez nincs így, az 1967. évi II. törvény esetében sem volt így. Rockenbauer Zoltán utalt arra itt az általános vitában, hogy Európaszerte talán csak a meglehetősen központosító Franciaországban van egységes munkatörvénykönyv. No s, ott sincs, ez a hivatkozott Code du travail, amiről Rockenbauer Zoltán beszélt, sem egy egységes törvény, nem egy homogén törvény, hanem egy törvénygyűjtemény, egy jogszabálygyűjtemény. Ebben nem az a lényeg természetesen, hogy Rockenbauer Zoltánt egy a pró tévedésen rajtacsíptem, sokkal inkább az egyrészről, hogy valóban rendkívül szerencsétlen vállalkozás lenne bárki részéről az, hogy a munka világának jogi lenyomatát egyetlenegy törvény keretei közé akarja bezsúfolni, másrészt viszont ez a javaslat nem is követi el ezt a hibát, erre egy fél mondat erejéig a miniszter úr az expozéjában utalt is. Kimarad viszont itt jópár terület, a munkavédelemre gondolok például – azért hozom fel példának – , aminek a szabályozását leporolni magam is nagyon szükségesnek tartom, de sorolhatnék még a munka világából több területet. Az viszont egy politikai realitás, azt hiszem, azt nemcsak tényszerűen kell tudomásul vennünk, hogy a törvényjavaslatok tartalmi szélességét a főszabály szerint a mindenkori kormányzat elképzelés ei határozzák meg. Ami természetesen nem érinti, mert nem érintheti a mindenkori ellenzéknek azt a természetes jogát, hogy a saját alternatíváját ezzel kapcsolatban felvillantsa. Fontosabbnak tartom azonban ennél leszögezni azt, hogy ez a törvényjavaslat a hatályos szabályozástól mind indíttatásában, mind szemléletében, mind pedig konkrét normáiban markánsan eltér, azt markánsan meghaladja. Ezen a törvényjavaslaton erőteljesen vonul végig a diszpozitivitás, az eltérés megengedése. De ott is, ahol kimondja a z eltérési tilalmat, zömmel maga oldja fel ezt azzal, hogy a munkavállalóra nézve kedvezőbb szabály alkalmazása esetén nem érvényesül. Ahol pedig végképp megmarad az eltérési tilalom, mint például a munkabér védelménél, ott aligha hiszem, hogy az ne lenne alaposan védhető. De utalhatnék a korábbi oktrojált törvényi felelősségi rendszer eltűnésére, ez a gyakorlatban eddig is zömmel együtt érvényesült a kártérítési felelősséggel, de emellett amolyan testidegen, deliktuális elemeket is tartalmazott. A civiljog i tisztítást jelzi a bírósági felülvizsgálat egyértelművé válása. Eltűnnek ezek a bizonyos munkaügyi döntőbizottságok, egy kicsit nekem is fáj értük a szívem, megmondom őszintén, nem
