Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 3. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GALI ÁKOS, DR. (független)
43 c súszott fokozatosan mellékvágányra, jószerivel úgy szaporodtak el a különböző szintű végrehajtási rendeletek, utasítások, a részletekbe menően megteremtve egy alaptalan központi akarat érvényesülésének jogi lehetőségét. Iskolapéldája ennek a szemléletnek a z a munkajogban, ahogy a dolgozói érdekeltség rendszerének kidolgozása helyett a munkafegyelem adminisztratív megszilárdításának eszközei kerültek előtérbe. Vagy említhetném más oldalról például a tanulmányi szerződésnek igen részletes, aprólékos, eltérést alig engedő szabályozását, amely legnagyobb meglepetésemre ebben a törvényjavaslatban is megjelent. Mindezek nyilvánvalóvá teszik azt, hogy egy új munkajogi alapszabályozás megalkotására van szükség. A munkajogi szabályrendszernek három forrása lehet. Els őként említhetném a nemzetközi sztenderdeket, amelyeket a magyar állam elfogad, és a belső jog részévé tesz. Ezek zömmel ismertek, másrészt nem tartom valószínűnek, hogy a jövőben a Magyar Köztársaság ebbe az irányba túlzottan sok rezervációt tenne. Másods orban említhetném a magyar belső jogfejlődés produktumait. Nemcsak jogszabályokat értek ide, hanem a jogelmélet bizonyos megállapításait vagy a munkaügyi igazságszolgáltatás bizonyos megállapításait is, amelyek piacgazdasági körülmények között sem veszíten ek az értékükből. Végezetül pedig van a szabályozásnak egy harmadik rétege, amely az előbb említetteket figyelembe véve közvetlenül születik meg a munkáltatók és a munkavállalók, illetőleg ezek érdekképviseleti szervei között. A dolog lényege, ha úgy tetsz ik, a piacgazdaság szempontjából is az, hogy ez utóbbi két réteg közül melyikre helyezzük a primátust. Számomra teljesen nyilvánvaló, hogyha piacgazdaságot mondok, akkor rendkívül tág szerződési szabadságot mondok, és ebből ugyancsak nyilvánvalóan következ ik a harmadik réteg, a megállapodásos réteg primátusa. Nos kérem, a Munka Törvénykönyvének az újdonsága nem abban áll, hogy kitalál valamilyen új intézményt, hanem abban a szemléletben, hogy a nemzetközi standardek és más megengedő jogszabályok határai kö zött a lehető legszélesebb lehetőséget teremtse meg arra, hogy a munkáltatók és a munkavállalók, illetőleg ezek érdekképviseleti szervei az egymás közötti viszonyt közvetlen megállapodások útján szabályozzák. Tehát nagyon sok olyan dolog, amit Tellér képvi selőtársam említett, ezekbe fog kerülni, nem kell törvényi szabályozásban lefektetni, hanem a közvetlen megállapodások kategóriájába tartozik külön törvényi rendelkezés nélkül is. Teljesen felesleges egy állami szerepvállalást akár törvényhozási úton is er őltetni, hiszen az állam mint harmadik fél nagyon könnyen járhat úgy, mint az az ember, aki odamegy a civakodókhoz, és így aztán – jobb megoldás híján – rajta verik el a port. Egyébként ebből a szempontból érthető talán jobban annak a szándéknak a gyakorla ti értelme is, hogy ez a törvényjavaslat miért a versenyszférát veszi célba, hiszen a gazdaságban egy nagyfokú privatizáció azt fogja eredményezni, hogy ebben a szférában az állam csak egy lesz a tulajdonosok közül, hogy a közszolgálati és a közalkalmazott i jogviszonyok tekintetében dominánsan az állam szerepe fog megjelenni, és itt lehetnek olyan apró technikai különbségek, amelyekre a törvényalkotás során oda kell figyelnünk. Többször elhangzott itt egy egysé ges munkajogi jogviszony képzete vagy lehetősége. Meg kell mondanom, hogy egységes munkajogi jogviszony legfeljebb dogmatikusan létezett, a gyakorlatban ezt nagyon hamar áttörte már az élet. Ha csak az 1967. évi IIeshez viszonyítok, már 1973ban megjelent egy minisztertanácsi rendelet az államigazgatási és igazságszolgáltatási dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseiről, amit aztán szinte napjainkig évente módosítottak, nagyon markánsan jelezve azt, hogy itt megfogalmazható különbségek vannak.
