Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 3. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GALI ÁKOS, DR. (független)
42 Amikor az októberi ülésnapon én Szabad elnök úrral némi metakommunikáció segítségével megállapodtam abban, hogy az akkor kialakult időcsúszást már nem növelem tovább a felszólalásommal, én, bizony Isten, nem gondoltam volna, hogy ezt a törvényjavaslatot valamikor januárban fogjuk októberhez képest elővenni. Ez abból a szempontból, hogy én megszólaloke a Parlamentben vagy nem, nem különösebben érdekes, a törvényjavaslat szempontjából viszont ezt a metódust mes szemenően nem tartom szerencsésnek. S ezt az időcsúszást több okból nem értem. Nem értem egyrészt azért, mert úgy dugdossa a Kormány vagy a házbizottság ezt a törvényjavaslatot, mint a szégyenlős anya a megesett kislányát. Erre nem sok oka van. Egyrészt, m ert nem olyan rossz ez a törvényjavaslat, hogy ne folytathatnánk benne érdemi vitát. Másodszor: lehetnek a Kormánynak ugyan taktikai elképzelései – mert lehetnek egy kormánynak egy ilyen törvényjavaslattal kapcsolatban taktikai elképzelései – , de akkor ne a törvényjavaslat elfogadását kockáztassuk, hanem játsszunk vagy a hatályba léptetésével, vagy pedig ha az üzemi tanácsi választások vagy a szakszervezeti választások valóban olyan súlyponti kérdést képviselnek, akkor ennek időpontjával kell valamilyen mód on bánni, de nem a törvényjavaslattal, a tövényjavaslat szövegével, amelynek más tartalma is van ezen kívül. A házbizottságnak is gondolnia kell arra – Elnök Úr – , hogy valamikor ezt el is kell fogadnunk, meg kell szavaznunk. Eddig van több mint 200 – mint Tellér barátom utalt rá – módosító indítvány. Hát ez nem lesz könnyű dolog, és nem lesz kevés időbe kerülő dolog, ha azt el akarjuk fogadni hamarosan. De hát ennyit a panaszkodásról, és akkor rátérek a mondandóm érdemére. Tisztelt Országgyűlés! Úgy nagyjá ból egy évvel ezelőtt volt szerencsém önök előtt szólni a foglalkoztatási törvény vitájában. S ahogy hallgattam akkor a vitában a Ház minden oldaláról elhangzó felelősségteljes megnyilvánulásokat, én magamban arra gondoltam, hogy milyen jól jön majd ez az érdeklődés az év másik tervezett nagy munkaügyi javaslatának, a Munka Törvénykönyvének a vitájában. Nos, az élet talán nem cáfolt meg abban a tekintetben, hogy ez az érdeklődés megvolna, az előttem elhangzottak vagy a módosító indítványok száma ezt bizonyí tja. Aligha járok azonban messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy ez az érdeklődés most jóval összetettebb, jóval polarizáltabb, mint a foglalkoztatási törvény kapcsán volt. Ennek az összes indokát nehéz volna most összeszedni, kettő talán mindenképpen m egemlíthető. Az egyik az a vita, amely tavaly nyáron itt a Parlamentben is fellángolt az érdekképviseletek helyéről, szerepéről, a másik pedig az a szerencsétlen párhuzamosság, amely az előkészítés során történt: egyszerre folytak egyeztetések az Érdekegye ztető Tanács előtt és úgynevezett hatpárti körben, és mint kiderült, a kettőnek bizony nem sok köze volt egymáshoz. Az ilyen helyzet pedig tipikusan felerősíti az álláspontok közötti eltérés súlyát, sőt személyes tapasztalataim szerint néha táptalajt adott megalapozatlan vágyakozásoknak is. Megint meg kell mondanom kiindulási alapként, hogy egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amelynek az elfogadása fontos ugyan, de önmagában nem fog varázslatszerű változást hozni. Ennek a törvényjavaslatnak az alapvető feladata, hogy a piacgazdaság körülményeinek kialakítása részeként megteremtse azokat a feltételeket a munkajog területén is, amelyek a piacgazdaság kialakulásának részeiként szükségesek. Nem újkeletű ez a szándék, azt kell, hogy mondjam, egy új munka törv énykönyvének előkészítő munkálatai gyakorlatilag már a rendszerváltozást megelőzően megkezdődtek, ha nem is 100%osan ebben az irányban. Sőt azt lehet mondani, hogy az 1967. évi II. törvény jószerivel megalkotása óta folyamatos korrekciókon esett át. Kezde tben azért, mert már eredeti formájában sem volt alkalmas arra, hogy a direkt tervutasításos rendszer helyébe szánt új gazdaságirányítási elképzelés számára szolgáltassa a megfelelő szabályozást, a későbbiekben pedig ahogy ez a gazdaságirányítási szándék
