Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 3. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GALI ÁKOS, DR. (független)
41 üzemi tanács megtárgyalja és egyetértését nyilvánítja. És hogyha nem nyilvánítja egyetértését, akkor a munkáltatónak kell jogorvoslatért folyamodnia, hogyha döntését keresztül akarja vinni. Ez az intézmény igen árnyalt és sokféle módon kell, hogy kapcsolódjon az üzemek mindennapi működéséhez. Erre voltaképpen csak azok a paragrafusok nyitnak módot, amelye k ilyesfajta megállapításokat tesznek, hogy az üzemi tanács a munkarendjét maga állapítja meg. Hogy például tarte panasznapokat, amikor összegyűjti a munkavállalók különböző problémáit, és ezt továbbítja a munkáltatóhoz, hogy a munkáltató ebben az esetben köteles meghallgatni és köteles írásban válaszolni, reagálni ezekre a dolgokra, ezek nem fognak megvalósulni, mivel nincsenek szabályozva, és a jelenlegi erőviszonyok – vállalaton, üzemen belüli erőviszonyok – nagyon kevéssé teszik valószínűvé, hogy ilyen intézmények működőképesek tudjanak lenni. Végül megjegyzem, hogy a munkáltató, bocsánat, a munkaadó és az üzemi tanács rendszeres kapcsolata nincsen világosan rögzítve. Rendszeresnek kell a kapcsolatnak lenni. Például havonta kell tanácskozniuk egymással, információt cserélniük egymással, és így tovább. Sajnos, sajnos már 24 percet elhasználtam, és villámgyorsan be is fejezem a mondókámat azzal, hogy ugyanebből az intézményből másik 20 percre való problémát is föl tudtam volna gyűjteni, és itt van, ha tová bb akarnám olvasni a papíromat, megtehetném. Egy konklúziót szeretnék levonni ebből a dologból: ezt az üzemi tanácsra vonatkozó szabályozást gyökeresen, alaposan újra kell írni ahhoz, hogy ez felvegye azt a formát, amelyet elfogadhatónak tartunk. Én azonba n úgy gondolom, itt egy csapdában vagyok, vagy csapdában vagyunk mi ellenzékiek, mert nem dolgunk egy törvényszöveget töviről hegyire megalkotni, hanem az a dolgunk, hogy a meglévő törvényszöveget koncepcionálisan bíráljuk, és ahol a Vénusz arcán az apró p örsenéseket látjuk, ott a kozmetikumokkal nekiláthassunk. Itt bizony egyáltalán nem erről van szó. Annyit tudok kérni, ajánlani a kormánypártoknak, hogy amennyit lehet még az utolsó pillanatban, válasszunk le erről a törvényről, amivel nem tudunk most hirt elenjében mit kezdeni, az Érdekegyeztető Tanács problémáját, a szakszervezet problémáját, koncentráljunk három vagy négy alapvető intézményre, és annak próbáljuk megoldani a csínjátbínját, és utána egy következő lépésben azt, ami továbbra is természetesen nagyon sürgős, a szakszervezetek kérdését, a sztrájk kérdését, az Érdekegyeztető Tanács kérdését, és így tovább, és így tovább. Ezzel csak megismételtem azt, amit annak idején az általános vita elején mondtam. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Gali Ákos, független képviselő úr. Felszólaló: Dr. Gali Ákos (független) GALI ÁKOS, DR. (független) Tisztelt Országgyűlés! Nem hozott könnyű helyzetbe Tellér Gyula, s nemcsak azért, mert a mondandójá val sok ponton rögtön vitatkozni támadt volna kedvem, hanem ugye, én leszek itt valószínűleg az utolsó felszólaló a mai napon, és énrám hárul az a kellemetlen feladat, hogy elvigyem a balhét, mármint az önök haragját, mert valószínűleg túl fogom lépni a 7 órás időpontot. Meglehetősen furcsán alakul ez az általános vita, hiszen Tellér barátom már másodjára kapott benne szót, és ilyen összefoglaló jelleggel mondta el a mostani mondókáját, én pedig úgy tudom, hogy néhányan azért készülnek itt még misére, nemcs ak én, hanem más képviselőcsoportok részéről is. Én tartom magam az eredeti elképzelésemhez, és az eredetileg eltervezett mondandómat ismertetném meg önökkel. Elöljáróban engedje meg, elnök úr, hogy néhány szóval visszatérjek arra a helyzetre, arra a pauzá ra, ami a törvényjavaslat tárgyalásában beállt.
