Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 3. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - TELLÉR GYULA (SZDSZ)
40 nem mint szakszervezeti tagok, hanem mint olyasvalakik, akiket az üzemi tanács választásán beválasztottak ebbe a tanácsba. Az előbb hiányol tam az üzemi gyűlés intézményének meglétét – mint bizonyos értelemben az üzemi tanács működésének a hátterét, de nemcsak hátterét, hanem fórumát is ugyanakkor, hiszen az éves beszámolókat, amelyeket az üzemi tanácsnak a saját munkájáról tartania kell, ilye n üzemi gyűléseken lehet elképzelni. Egy másik intézményt is hiányolhatunk: valakit, aki a vezető állásúak, illetve azoknak az alkalmazottaknak az érdekeit képviseli, akik egyébként munkáltatói jog gyakorlásával vannak megbízva. Ezek, tudniillik, a tulajdo nossal vagy a tulajdonos képviselőivel szemben ugyanolyan függésben vannak, ugyanolyan helyzetben vannak, mint más munkavállalók, jogos volna tehát, hogy egy bizonyos lészám fölött, tehát amikor az ilyen típusú foglalkoztatottak egy bizonyos létszámkategó riát elérnek, választhassanak maguknak valamilyen szóvivőt, aki voltaképpen azt a fajta érdekvédelmi funkciót tölti be az ő számukra, mint amit az üzemi tanács vagy az üzemi megbízott a többi munkavállaló számára. Logikátlanságok is vannak ebben a törvényb en. Így például az egyik paragrafus egyik változata megengedi az üzemi megállapodások kötését, és ez az egyetlen hely, ahol ez fölbukkan, holott, ha történetesen a tisztelt Ház ezt a változatát fogadja el az üzemitanácsszabályozásnak – amit egyébként remé lek – , akkor utána zsákutca van, mert az üzemi megállapodásról többé egyetlen árva szó nincsen a törvényben: ki köti, kik kötik, milyen feltételek mellett, mi a hatálya ennek az üzemi megállapodásnak? – és így tovább, és így tovább. Erről szó sincsen a tör vényben. Végül, vagy ha talán még nem is végül, azt mondom, az üzemi tanács problémájának a legkevésbé megoldott része – pedig úgy érzem, eddig is alapos kifogásokat soroltam fel – a jogosítványok kérdése. Kérem szépen: szegényes, elnagyolt, összecsapott é s – elnézést kérek a készítőktől – ijedt munka a jogosítványok felsorolása, illetőleg a jogosítványok megadása. Voltaképpen abban merülnek ki a jogosítványok, hogy fontos kérdésekben a munkáltató döntéseiről tájékoztatni köteles az üzemi tanácsot, és csak ha az üzemi tanács ezt a tájékoztatást megkapta, és véleményt mondott, akkor válik hatályossá ez a döntés. Kérem szépen, ilyen módon a munkáltató bármit dönthet és bármit végrehajthat – csak éppen tájékoztat és meghallgat. Tudom, hogy a tájékoztatásnak és a meghallgatásnak van hatása, de az esetek nagy többségében ez a hatás kevés. És hogy az üzemi tanács eredeti funkcióját betölthesse, hogy a munkavállalói érdekeket képviselje, és adott esetben kikényszerítse az üzemi tanácson keresztül, annak ez a fajta j ogosítványrendszer nem felel meg. Csak megjegyzem, hogy a fejlettebb ipari országokban, ahol üzemi tanácsok működnek, az üzemi tanács jogosítványai között mindenekelőtt ott van a jogszabályoknak, a munkavállalók érdekeit védő jogszabályoknak, megállapodáso knak, megállapodások megvalósulásának az ellenőrzése – mindenféleképpen oda tartozik – , azután, bizonyos döntésekben való jog és az üzem működési feltételeinek kialakításában egy olyan együttdöntési jog, hogy amennyiben az üzemi tanács nem egyezik bele, ne m ért egyet a munkáltatóval, akkor nem léphetnek hatályba az illető intézkedések. Érdemes volna ezek közül néhányat felsorolni. Így például: az üzemi rend, az üzemi rendtartás megállapításában, a büntetések és a szankciók elveiben, a napi munkaidő felosztá sában, illetve a szabadságnapok megállapításában, a teljesítménykövetelmények elveinek, a prémiumfeltételeknek a kitűzésében, illetve az elvek megállapításában, a teljesítménymérés eszközeinek és módszereinek a bevezetésében; aztán a bérezési rendszerben, a pótlékokban, a jutalmazás elveiben – hogy csak néhányat említsek – , bizony, igen erőteljes jogosítványai vannak az üzemi tanácsoknak. Különösen fontosak – és a jelen helyzetben megfontolandók – az üzemi tanács személyi ügyekben való jogosítványai. Példáu l megint a német munkajogra hivatkozom: gyakorlatilag felvenni, áthelyezni, minősíteni, másfajta besorolásba helyezni, elbocsátani csak úgy lehet, hogy az
