Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 3. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - TELLÉR GYULA (SZDSZ)
39 nem kényszeríthető ki, akkor emögött pontosan milyen elképzelés vagy milyen szándék húzódik meg? Egy következő probléma. Vállalataink – kiváltképp en a nagyobb vállalataink – igen jelentős mennyiségű szellemi foglalkozásút alkalmaznak. Az üzemi tanácsok választása nem különbözteti meg a szellemi foglalkozásúak és a fizikai foglalkozásúak csoportját. Erősen vélelmezhető, hogy az együtt tartott választ ásban azok a személyiségek fognak kiemelkedni, akik inkább műveltek, jó beszédkészségűek, és ennek következtében mind a két csoport képviseletét az üzemi tanácsban feltehetően az egyik csoportból – vagy valószínűleg nagyobb arányban az egyik csoportból – o da kerülő személyek fogják ellátni. Nincs megadva a lehetőség az illető üzemnek, hogy maga eldöntse, például a be nem vezetett, itt legalábbis be nem vezetett üzemi gyűlésen maga eldönthesse, hogy külön akarjae a kétféle szociológiai csoportot szavaztatni és üzemi tanácstagot választatni velük, vagy pedig tudomásul veszi, vagy beletörődik az együtt való választásba. Azután gondoljunk csak arra, hogy milyen óriási munkaerőforgalom zajlik ma Magyarországon az iparvállalatokban. Erősen vélelmezhető, hogy egy nagy vállalatnál, ahol mondjuk 8 tagú vagy 9 tagú üzemi tanács van, az üzemi tanács tagjainak egy része viszonylag hamar ki fog cserélődni, nem tudja kitölteni a teljes ciklust, hanem egy vagy másfél éven belül három vagy négy tagja az üzemi tanácsnak kil ép a vállalattól. Mi történik akkor? Semmilyen kádencia nincsen ebben a törvényben arra nézve, hogy ebben az esetben minek kell történnie. Elég magától értetődő egyébként az eljárás. Kétféle eljárás van. Az egyik eljárás az, hogy póttagokat választanak pél dául úgy, hogy a listán a megválasztott üzemitanácstagok után következőkből egy bizonyos mennyiséget – mondjuk, például minden második üzemitanácstag után egy póttagot – választanak, aki automatikusan elfoglalja a távozók helyét. Ezzel nem kell mindig új ra és újra üzemitanácsválasztást tartani csak azért, mert magas egy vállalatnak a munkaerőforgalmi mutatója. Ez a kérdés sincsen megoldva a törvényjavaslatban. Nézetem szerint kevés az a védelem, amit a törvényjavaslat nyújtani igyekszik az üzemi tanács tagjainak. A szakszervezeti funkcionáriusokra vonatkozó védelmet adja. Én ennél sokkal erősebb védelmet adnék. Nem szabad figyelmen kívül hagyni ugyanis, hogy – éppen mert nagyon kiélezett és nehéz szociológiai helyzetben jönnek létre az üzemi tanácsok, és mert igen erős presszió alatt lesznek – nagyon erős védelemre szorulnak az üzemitanácstagok. Ezért javaslom, hogy azt a módszert válasszuk, amit, mondjuk, például a német munkajog választ: az üzemi tanács tagjai ciklusuk teljes idejére elbocsátási tilalo m alá esnek – tehát csak magának az üzemi tanácsnak a hozzájárulásával lehet nekik felmondani – , és még ez után is egy esztendeig ugyanilyen védettséget élveznek; akik pedig csak jelöltek voltak a választáson, de nem választották meg őket – és ide sorolnám azokat, akiket póttagként megválasztottak – , azok fél éven keresztül ugyanilyen védelemben részesülnek, hogy utólag semmiféle pressziónak, retorziónak ne lehessenek kitéve, vagy legalábbis ennek a veszélye és ennek az élessége csökkenhessen. Meg kell álla pítanom, hogy túlságosan magasnak tartom a jelölési cenzust, tehát azt, hogy hány támogatóra van szüksége egyegy jelöltnek az üzemitanácsválasztáson. Úgy gondolom, ezt a cenzust is érdemes volna lejjebb szállítani. Még egy problémám van. Úgy gondolom, eg y kicsit túl nagy szakszervezeti befolyást biztosít ez a tövényjavaslat az üzemi tanácsok működésében, már ott, hogy az üzemi tanácsok megszületésénél, a bábáskodásnál a szakszervezeteknek bizonyos előjogokat és kezdeményezési lehetőségeket biztosít. Én úg y gondolom, hogy az üzemi tanács a szakszervezetektől független – bár természetesen azokkal funkciójában, feladataiban összefüggő és bizonyos munkamegosztást megvalósító – szervezet, és ennek következtében ezt a függetlenséget demonstrálni kell az üzemi ta nács működési feltételeiben is. Így például, az üzemi tanács tagjai természetesen lehetnek szakszervezeti tagok – de
