Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 3. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - TELLÉR GYULA (SZDSZ)
38 vannak a munkahelyen. Úgy gondolom azonban, hogy ez a bizonytalanság nem teszi feleslegessé a szakszervezetekről szóló törvényt, és utalnia kellene ennek a törvénynek – ahogyan utal rá, hogy a közszolgálati munkaviszonyokat külön szabályozz a, és más munkaviszonyokat külön szabályoz – , utalnia kellene rá, hogy külön törvényben kell szabályozni a szakszervezetek ügyét, és sürgősen egy ilyen jellegű törvény megalkotásába kellene belefogni. Ugyanezt mondhatom az Érdekegyeztető Tanácsról is. Az É rdekegyeztető Tanácsról írottak voltaképpen a jelenlegi törvénytervezetnek a legsemmitmondóbb részét jelentik, bizonyos deklarációkat tartalmaznak, hogy a munkaügyi miniszternek különböző rendelkezései meghozatalában az Érdekegyeztető Tanács egyetértésével kell eljárnia. De az égvilágon semmi sincs arról írva, hogy mi történik akkor, ha ez az egyetértés nincsen meg, nincsenek szankciók, az illető feltételek hiányához fűzve vagy hiányában való cselekvéshez fűzve, egyáltalán az egész fejezet jámbor óhajt feje z ki, és valószínűleg csak azért ilyen hosszú, mert az az egy vagy két paragrafus, amiben tényleges tartalom van, túlságosan kevésnek tűnt a törvény alkotói számára. Mégis a legtöbb kifogás ebben az első 70 paragrafusban az üzemi tanácskozások intézményét illetheti. Az üzemi tanácskozások intézményét pedig kiváltképpen nagy kíváncsisággal vártuk, ennek a szabályozását kiváltképpen nagy kíváncsisággal vártuk, hiszen ez nagyon régóta nem lévő új, mondhatni majdnem új intézményt vezet be a magyar munkaintézmén ynek a körébe. Ez, nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy nem sikerült a Munka Törvénykönyve tervezetében ennek az intézménynek a megfogalmazása. Először is, mindjárt ott kezdődik, hogy nem tudjuk, hogy kinek szól ez a törvé ny. Amikor azt mondja törvény, hogy üzemi tanácsot kell választani? Tessék megmondani nekem, hogy kihez szól ez a mondat. Kihez szól ez a mondat? Senkihez. Senkihez. Nincs megmondva például, hogy hogyan kell eljárni abban az esetben, hogy ha olyan helyen v álasztanak üzemi tanácsot, ahol üzemi tanács még nem működött. Nota bene! Most az első menetben minden üzem ilyen lesz, tehát azért ezt mégiscsak szabályozni kellene. Nyilvánvaló, hogy az üzemben dolgozók kollektívájának kellene valamilyen jogi keretet kap nia, például üzemi gyűlés formájában, hogy ez az üzemi gyűlés választhassa meg azt a választási bizottságot, amelyiket aztán meg lehet nevezni, feladatokat lehet neki adni, és felelőssé lehet tenni a feladatok végrehajtásáért. De már azt se tudjuk például, hogy ezt az üzemi gyűlést össze kelle hívni vagy sem, és ha össze kell hívni: ki az, aki összehívja, miután még nincsen üzemi tanács. Feltehetően a munkáltatónak kellene összehívnia, a munkáltatónak kellene ezt a kötelességet a nyakába varrni. De ezek a dolgok mind homályban maradnak, pedig most még csak egy icipici részletét látjuk az üzemi tanácsválasztás problémájának. Egy második dolog, hogy pusztán mennyiségi paramétereket szab meg a törvény az üzemi tanács felállításához, minőségieket nem. Ebből az következik, hogy minden egyes üzemben üzemi tanácsot kell választani. Én fölteszem a kérdést, hogy vajon miért kell, mondjuk, közüzemeknél üzemi tanácsot választani, és hogy vajon ott nem más módon kellenee megoldani ezt a kérdést? Vagy, vannak olyan ors zágok, ahol a munkajog az üzemi tanács választását, illetve az üzemi tanács létét olyan értelemben is korlátozza, hogy ahol az üzemi tanács veszélyeztetheti az illető vállalatnak vagy vállalkozásnak, vagy üzemnek az eredeti célját, ott vagy nem választanak , tehát nem létesítenek üzemi tanácsot, vagy pedig a hatáskörét korlátozzák olyan módon, hogy ne veszélyeztethesse ezt a célt. Ezek az úgynevezett ideológiai típusú üzemek, mondjuk, egy újságnak a szerkesztősége, amelyik egy bizonyos politikai tendenciát k épvisel, és közben egy üzemi tanács a maga eszközeivel megnehezítheti vagy akár lehetetlenné is teheti, hogy a szerkesztőség ezt a célt megvalósítsa. Ezekre a kérdésekre még csak rá se érez ez a törvénytervezet, nemhogy a problémákat megoldaná. De ugyanígy föltehetjük a kérdést: hogy ez a "kell" szó, hogy üzemi tanácsot kell választani, ez pontosan mit jelent? És ha nem választanak? Van ugyan valamiféle konzekvencia: ha ennyi meg ennyi idő alatt nem választanak, akkor ennek meg ennek kellene történnie, de n incs világosan kimondva, hogy kikényszeríthetőe az üzemi tanács választása vagy nem kényszeríthető ki. És ha
