Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 3. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A társadalombiztosítási alap 1992. évi költségvetéséről, illetőleg a társadalombiztosítási alapról rendelkező 1988. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KAPITÁNY FERENC (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KAPITÁNY FERENC (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
29 napjaiban elfogadott a tisztelt Ház. Itt elmondom a téte leket, hogy körülbelül lássuk, hogy miről van szó: egyrészt egy közel 8,4 milliárdos tétel, ami az 1% járuléknövekedésből adódik, egy 5,4 milliárdos tétel, ami a 10 nap betegszabadságból adódik, ami most a munáltatókra hárul, egy 3,6 milliárdos profiltiszt ítás és egy 1,9 milliárdos vagyonbeli bevétel, ami be lett sajnálatos módon állítva a társadalombiztosítás költségvetésébe, ellentétesen azzal az elvvel, hogy a vagyonnak alapvetően kiegyensúlyozó szerepet kellene szánni, és nem szabad a folyó ellátásokra azt minden gondolkodás nélkül ráfordítani. Ha ezt összeadjuk, ez 19,3 milliárd, néhány kisebb tétellel együtt megállapítható, hogy maximum 2025 milliárd forint az a pénzösszeg, amivel javult a társadalombiztosítási alap pozíciója a '91es évhez képest. Mo st mi áll ezzel szemben? Tisztelt képviselőtársaim, biztosan emlékeznek arra az anyagra, amit a nyugdíjkoncepció kapcsán háttéranyagként megkaptunk a Kormány és a Társadalombiztosítási Igazgatóság anyagaként, ami azt mutatta ki, hogy változatlan feltételek mellett 23 milliárd forint pozícióromlás történik a '91es évről a '92es évben a társadalombiztosítás helyzetében. Ezt a prognózist továbbvitték egészen az ezredfordulóig, és bizony elég drámai kép tárulkozott elénk, de most nézzük csak ezt az egy évet! Tehát 23 milliárd forint pozícióromlás. Ehhez ha hozzáadjuk azt a 19 milliárdos hiányt, ami a '91es évben lett, amihez képest van a 23 milliárdos pozícióromlás, akkor láthatjuk, ha ezt a két tételt összeadjuk, hogy 42 milliárdos hiány lenne várható, amenn yiben azonos pozícióban gondolkodnánk. Ezt egy olyan 20 milliárdos ellentételezés nem ellensúlyozza, messze nem ellensúlyozza, és ezek után megállapítható, hogy nem valószínűtlen az az esemény, amikor a társadalombiztosítási alap egyenlege akár egy 1520 v agy esetleg annál nagyobb milliárd forintos hiányt feltételezne. Most el kell, hogy mondjuk, hogy jónéhány peremfeltétel, amit ezen 23 milliárdos pozícióromlásnál figyelembe vettek, lényegesen rosszabb, mint amekkorára az anyag elkészítésekor tervezni lehe tett, számítani lehetett. Elsősorban újólag a kintlévőségekre utalhatok, amely folyamatosan, egyfolytában nő, és ahol már – Kovács képviselőtársam utalt rá korábban – nem található igazából olyan stratégia, olyan alternatíva, amely figyelembe venné azt, ho gy a kintlévőségek különböző növekedéseinél vagy esetleges csökkentéseinél hogyan fog reagálni a társadalombiztosítás ezen bevételbeli kondícióváltozásokra, és mi következik mindebből a társadalombiztosításra nézve? Szerettük volna, hogyha a kormányzat a n yilvánvalóan eltérő lehetőségeknél bemutatja azokat a kormányzati stratégiákat, amikkel a társadalombiztosítási alap deficitfinanszírozása megoldható. Sokak félnek attól, hogy az 1992es év a csődök éve lesz, ami szerintem két okból is veszélyezteti a társ adalombiztosítást. Az egyik az, hogy a munkanélküliség viszonylag gyorsan nő a csődök hatására, viszont a kintlévőségek behajtása lényegesen később érkezik csak meg, tehát van itt egy fáziskésés, ami azt feltételezi, hogy a '92es évben nagy eséllyel előfo rdulhat az, hogy a kiadások ennek következtében nőnek, a bevételek pedig csökkennek. Ezen félelmet mutatja egyébként a benyújtott törvényjavaslat is, amely mindössze 3 milliárd forinttal több késedelmi pótlékot remél az 1992es évben, mint amekkora a 1991es évben volt, tehát 12,8 milliárdról mindössze 15,8 milliárdra prognosztizálja a késedelmi pótlékok befizetésének nagyságát. Ebből tehát, mivel tudjuk azt, hogy a késedelmi pótlékokat fizetik be először a cégek, és csak aztán a járuléktartozásaikat, egyér telműen látni lehet, hogy a Kormány, illetve a társadalombiztosítás nem vár lényeges javulást a befizetéseket illetően. A munkanélküliség, sajnos, várhatóan drasztikusan romlani fog ebben az évben is, 400 ezer főről könnyen lehet, hogy 6 – 700 ezer főre nő a munkanélküliek száma, ami újólag a nem várt pozícióromlást még nagyobbá, még elviselhetetlenebbé teszi. Ha alaposabban megnézzük a társadalombiztosítás egyenlegében legfontosabb szerepet játszó járulékbevételek nagyságát, akkor megint csak érdekes dolgoka t vehetünk észre. Lényeges változás történt ugyanakkor, azt el kell mondani, az eredeti törvényjavaslat és az újonnan pontosított
