Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 15. hétfő, a tavaszi ülésszak 43. napja - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALOGH GÁBOR (független)
2789 esetében, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes tagja esetében még az unokái is fogják fizetni. Ez azt jelenti, hogy a társadalombiztosítás kintlévősége sohasem évülhet el, és éppen ezért keletkezhetnek olyan hatalmas adósságok, amelyek a társadalombiztosítás költségvetését szétrobbantják. Ennek példái már megvannak. Ugyanakkor a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok ilyesmivel, ilyen felelősséggel nem rendelkeznek, hiszen amennyi a tőkéjük, lényegében arr a teheti rá a társadalombiztosítás a kezét. A jelenlegi becslések szerint a társadalombiztosítás kintlévőségei az állami vállalatoknál csapódnak le, mintegy 75 – 80% arányban, vagyis ez azt jelenti, hogy nem is annyira az egyéni vállalkozókkal, jogi személyi séggel nem rendelkező gazdasági társaságok természetes személy tagjaival van baj, hanem az állami vállalatok, vagy pedig jogi személyiséggel rendelkező társaságok fizetési moráljával. Ugyanakkor őnekik semmiféle olyan hátrányos megkülönböztetésük nincs, mi nt az egyéni vállalkozók esetében. Éppen ezért javasoltam, és továbbra is fönntartom, függetlenül attól, hogy az együttes jelentésben az van odaírva, hogy visszavonva, mert én nem vontam vissza, a törvény 110. §ára vonatkozó javaslatomat. A második, amit érintett az államtitkár úr is, hogy meghatározott kör részére járulékkedvezményt kell adni. A Kormány által különböző szerkezetátalakítási, vállalkozásélénkítési programok vannak érvényben. A különböző vállalkozóvá válást hitelezi meg, illetve ehhez nyújt hitelt a Kormány meghatározott programokon keresztül. Ezeknek a hiteleknek a megtérülési mutatója körülbelül 20 – 30%, vagyis magyarul ez azt jelenti, hogy a pénz ablakon kidobott pénz, soha, de soha visszafizetésre nem kerül, és nem is lehet, legfeljebb úgy , hogyha az egyéni vállalkozó házát, mindenét elárverezik, vagyis magyarul: teljes adósorba vonják őt. Ez számomra helytelen, ezt megelőzendő adtam be a törvényjavaslat 114. §ának új (1) bekezdésére vonatkozó módosító javaslatomat képviselőtársaimmal együ tt. Ugyanakkor ma csatlakozó módosító javaslatot is adtam be, mert véleményem szerint a társadalombiztosításnak alapvetően el kell mozdulnia jelenlegi tehetetlenségi nyomatékából, és komoly tényezőként kell részt vennie úgynevezett szociális gazdaság keret én belül, és létre kell hozni ennek a gazdaságnak a tőkealapjait is, és kérem majd képviselőtársaimat, hogy ennek alapján mérlegeljék. Ne feledjék, hogy több millárd forintról van szó, amit az állam a vállalkozásélénkítésre így kidob, sokkal egyszerűbb, ho gyha úgynevezett támogatás formájában nem kidobja az ablakon, hanem egy közvetett alapon keresztül a társadalombiztosításnak befizeti, hiszen nem feledhetjük, hogy '91. évben a társadalombiztosítás 20 milliárdos deficittel zárta az évet, vagyis magyarul ez azt jelenti, hogyha nem közvetlenül a vállalkozókat támogatnák, hanem a vállalkozók csak közvetve, egy alapon keresztül, akkor ennek egy része már megtérülhetett volna. Ez a második ilyen elv volt. A harmadik ilyen fontos elv, amit említett az államtitkár úr is – és úgy látszik, nem esik messze a szabaddemokrata képviselőtársaimnak a javaslatától sem – , ez a minimálbérnek a 60%a, meghatározott családi jellegű vállalkozásokra, vagyis a segítő családtagokra, illetve a segítő családtagnak minősülő személyek után 60% legyen a járulékalap, és ez után kell egy ilyen 44%os tbjárulékot fizetni. Egy dolgot nem szabad elfelejteni, hogy a vállalkozások nagy része – legalábbis egy meghatározott körben – családi jellegű vállalkozás. Vagyis a pénzt vagy a férj vagy a feleség veszi föl. Ez mindenképpen méltánylandó a törvényben, hiszen a társadalombiztosításról szóló törvény is a hozzátartozói ellátások fizetését teszi lehetővé, sőt, hogyha meghal valamelyik hozzátartozó, akkor a kettő között választani lehet. Én minden képpen azt tartom szükségesnek, hogy a tisztelt Ház mérlegelje, és vagy a szabaddemokrata képviselőtársaim által benyújtott, vagy a miáltalunk benyújtott módosító javaslatot fogadja el. A miénk annyiban különbözik, hogy még következetesen keresztülviszi, h ogy kit nevezünk mezőgazdasági kistermelőnek, és szinkronba hoztuk a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvénnyel is. Ezáltal egy olyan gyakorlatot próbálunk kialakítani, amelyik kötelezővé teszi, hogy a társadalombiztosítást, az adótörvényt, a személ yi
