Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 15. hétfő, a tavaszi ülésszak 43. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
2768 Mi a különbség az ötpárti indítvány és a Szocialista Párt álláspontja között? Azért, nehogy úgy tűnjön, hogy valamiféle formai különbségről van sz ó, kénytelen vagyok idézni az Alkotmánybíróság határozatának egy részletét – azért is kénytelen vagyok ezt tenni, mert bár az a véleményem, hogy egy parlament munkájában a világon mindenütt szükségszerűen van hibaszázalék, és ezt a hibaszázalékot nem nyila tkozatokkal kell elítélni, mégis hozzáteszem, hogy egy alkotmánybírósági határozat után a Parlament kollektív és a képviselők egyenkénti felelőssége az a tény, hogy az alkotmánysértés kiküszöbölésére minden erőfeszítést tegyen meg. Az Alkotmánybíróság a Va gyont Ideiglenesen Kezelő Szervezet igazgatótanácsának összetételét találta alkotmányellenesnek. Idézem az indoklást: "Tekintettel arra, hogy a vagyon megóvására vonatkozó kötelmek egészen a tulajdonosi rendelkezési jogig terjedő jogosultságokat is magukba foglalnak, az "egyenlőként kezelés" és az "egyenlő elbánás" alkotmányos elveinek az felel meg, ha ezeket a jogokat a törvény hatálya alá tartozó szervezetek, a képviselet szintjén, együttesen gyakorolhatják. Mivel az Alkotmánybíróság következetes gyakorla ta szerint a jogi személyek számára is biztosított, hogy alkotmányos jogaikat bármely megkülönböztetés nélkül érvényesítsék, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a támadott törvénynek a VIKSZ igazgatótanácsára vonatkozó, a törvény 9. § (1) bekezdésében írt rendelkezése ugyancsak alkotmányellenes. Ha ugyanis a törvényhozó azt a megoldást választotta, hogy az elszámolt vagyon védelméről az érdekképviseleti szervek gondoskodjanak, lehetővé kell tenni, hogy az így létrejövő igazgatótanácsban az érintettek az elosztás várható arányában rendelkezzenek képviselettel." Úgy gondolom, könnyen belátható, hogy az Alkotmánybíróság elvárásának nem könnyű megfelelni. Ezért a Szocialista Párt olyan megoldást ajánlott, amelyik a törvény által érintett szervezeteknek – jog i személyiségű szervezeteknek – lehetőséget ad a vagyon fölötti rendelkezésre. Az Alkotmánybíróság "a törvény által érintett" szervezetekről beszél. A Szocialista Párt nem tudja elfogadni, hogy a törvény által való érintettség csupán kötelezettséget jelent sen egyes szervezetek számára – jogosultságot nem. Amennyiben elfogadjuk, hogy a XXVIII. törvény vagyonelszámolási kötelezettséget ró a szakmai ágazati szakszervezetekre, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy ez a kötelezettség szükségszerűen az érintettek jogosultságával is együtt jár. Ezért a Szocialista Párt azt javasolta, hogy a törvény módosítása során hozzuk létre a VIKSZ közgyűlésének jogintézményét. A VIKSZ közgyűlésének jogintézménye azt jelenti, hogy a vagyonelszámolásra kötelezett országos, szakma i ágazati szakszervezetek ebbe a közgyűlésbe egyegy képviselőt delegálnak. A közgyűlésben azok a szervezetek, amelyek az Érdekegyeztető Tanács egyik konföderációjához sem tartoznak – tehát ezek konföderáción kívüli szervezetek – egy képviselőt delegálnak maguk közül a VIKSZ igazgatótanácsába. Felmerült mint … – hogy is mondjam? – bonyolítási ellenérv, hogyan lehet eldönteni, hogy melyek az országos szakmai ágazati szakszervezetek, amelyek országos hatáskörrel rendelkeznek. Erre a válasz adott: országos az a szervezet, amelyet az illetékes bíróság így jegyzett be – a bírósági bejegyzések ellenőrizhetők. Miért kardinális kérdés e kérdés a Szocialista Párt számára? Egyrészt azért, mert az Alkotmánybíróság határozatával nem szembenézni: tudatos alkotmánysértés a Parlament plenáris ülése részéről. Másrészt pedig a dolognak van egy praktikus oka. A jogalkotás – folyamat. És ebben a jogalkotási folyamatban egy meghozott törvény kiindulási alapot teremt további törvények számára. Minden hatályba lépett törvény valam ilyen módon kényszerpályát jelent a következőknek. Ha ez a törvény, amelyet most módosítunk, szakszervezeteken – hiszen a XXVIII. törvény mindig csak "szakszervezetek" terminológiát használ – csupán az Érdekegyeztető Tanácsban helyet foglaló szövetségeket érti, akkor ez a törvénymódosítás előrevetít egy későbbi megoldást, amelyik már a szakszervezetek közötti választásról, illetve a szakszervezetek közötti vagyonmegosztásról fog dönteni. Ha szakszervezeten nem értjük az ágazati szakmai szakszervezeteket, ak kor nem zárható ki, hogy a szakszervezetek közötti választás csupán a konföderációk közötti választás legyen – és ennek a választásnak az eredményéből számoljuk vissza az ágazati vagyon sorsát.
