Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 10. szerda,a tavaszi ülésszak 42. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)
2746 Arra gondolok, hogy részt vettem az Írott malasztban mint operatőr, a Kinek a törvényében, olyan művekben, amelyek kritizáltak. Minden mondatért állandóan harcolni kellett. Emlékszem arra, amikor az Uno káink sem egyik anyagából ki kellett vágjak egy snittet, mert bemutattam az építészek folyóiratát, ahol sok fotó volt, és az elfogadó észrevette, hogy az egyik fotón – mely fiatal építészeket ábrázolt – Rajk László van, s kivágatták. A forgatókönyveket for gatás előtt elfogadták, a leforgatott filmeket utóbb elfogadták, megmondták, hogy mit kell csinálni, ami adásba ment… – ez mindig így volt, és ez a filmművészetben mindenki számára világos, mert hiszen a Televízióban adnak régebbi magyar játékfilmet, azon is rajta van az "Eng.sz.", vagyis az a szám, amelynek alapján a film forgalmazását engedélyhez kötve odaadták. És én emlékszem arra, amikor mindössze három évvel ezelőtt Katona Tamással beültünk ebbe a bizonyos szabadságharc emlékhelyét ismertető műsorba, és mindenki hozta hazulról a kokárdáját, és megjelent a Televízió egyik vezetője – ma is vezető állásban van – , aki kicseréltette a kokárdákat, mert azt mondta, hogy a mai napra egyenkokárda van előírva a Televízióban, és föl kellett tennünk az aznapi egye nkokárdát a televíziós műsor készítése közben. Volt olyan televíziós elnök, amelyik a Fővárosi Tanács elnökével a Szent Istvánparkban sétálgatva beszélte meg este, hogy milyen volt az előző napi műsor, és a tvelnök másnap kiértékelte, és a kollégával átv ágatta, vagy megmondta neki, hogy mit kell csinálnia legközelebb. Szóval a kormányzását, a szabad kézivezetését a Magyar Televíziónak elég jól és elég régóta ismerem. Az az igazság, hogy akik a Televíziót úgy tudják vezetni, hogy az a Kormánynak megfelelje n, egy bizonyos elvárás megfeleljen, azok kipróbált, tehetséges emberek. Ebből kifolyólag egy cseppet sem lepődött meg senki azon, amikor – én most nem akarom bántani, mert hiszen valahányszor bejön egy új fiú a Magyar Televízióba és bármelyik munkahelyre, én gondolom, minden munkahely alkalmazottai igyekeznek az új fiút nehéz helyzetbe hozni, hogy bizonyítson vagy kellemetlenkedjenek neki. A lényeg az, hogy Nahlik Gábor azt a bizonyos első értekezletét, amiről mindenki tud, és ami feltűnést keltett, a Magy ar Televízió pártbizottságának termében tartotta. Ez ott egyeseket mosolyra fakasztott, másik részét azonban nem, mert őneki nem kellett tudnia azt – esetleg – , hogy akiket összehív, azoknak milyen a múltjuk. Akiket összehívott, abban kétféle ember volt: v agy aki már nem a Televízió alkalmazottja, de korábban ott vezető funkciót képviselt, és a változás szelei küldték el, vagy azok, akik a Televízióban korábban is vezető funkcióban voltak, de átmentették magukat, és most is vezető funkcióban vannak. Egy nag yon tehetséges televíziós kolléga anekdotaszerűen járó mondatát szeretném fölidézni, amikor ez az értekezlet megvolt, aznap délután a következőket mondta, hogy "Én abszolút nem értem, hogy engem erre az értekezletre miért nem hívtak meg, hiszen én is a pár tbizottság tagja voltam." (Derültség.) (13.00) És ez tény! Aki ott volt, mind az volt! Kérem szépen, áttérnék egy kicsit a törvényjavaslatban egykét dologra. Engem zavar a választási hirdetéssel kapcsolatos dolog, az időszakon kívüli politizálás, politika i hirdetések, mert arra kell gondoljak, hogy időszaki politikai hirdetést, választások közötti politikai hirdetést nemcsak a televízióban lehet csinálni, illetve lehet úgy csinálni, hogy másutt csinálom meg, s aztán a televízióban csinálom meg a reklámját. Vagy gondolok ez esetben mondjuk a 2 100 000 példányos Magyar Fórumra, amelynek ugye megy a reklámja a Magyar Televízióban, holott az nem egy kifejezetten televíziós reklám, hanem egy újságot hirdet. Abban az esetben, hogyha ez a pontja például marad a tö rvénynek, akkor ezt a kérdést hogyan lehet a későbbiekben tisztán, objektíven, világosan megítélni? Mert közben én – sajnos – egy roppant gonosz ember vagyok, és ismerem a költségvetési tényezőket, és tudom, hogy ebből az öszszegből, amelyből ez a Magyar F órum
