Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 10. szerda,a tavaszi ülésszak 42. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)
2747 elkészült, amivel a 35 milliónyi pályázatot meg lehet nyerni, a bélyegfelragasztás nélkül vissza lehet küldeni ezeket a kártyákat, és ami még a tévére került, ebből az összegből körülbelül le lehetne gyártani ma a Tenkes kapitányát vagy hasonló soroza tot, amely a hazafias nevelést szolgálná. Igaz, nem pártcélokat szolgálna – a hazafias nevelést szolgálhatná a Magyar Televízió képernyőjén, mert történelmünk valamely jeles és pozitív epizódját ragadhatná meg. Nekem az az érzésem, hogy erre fontos lenne k ölteni – igaz, hogy akkor meg lehetne tanulni azt is, amit a Bachkorszakban istenien tudtak a magyar költők, televízió még nem volt, hogy "A gólya fiaihoz" és más versekben kitűnően tudtak politizálni úgy, hogy az a hatalom számára esetleg nem volt… ezt t évéjátékban is meg lehet oldani természetesen. De nekem az az érzésem, hogy inkább tévéjátékra kéne fordítani a pénzt, nem direkt politizálásra, amit mi úgy hívunk, hogy "Ketten beszélnek", mert hiszen ketten… Mindannyian, akik a politikát szeretnék látni a képernyőn, ugye, a saját politikájukat, azok elsősorban a "Ketten beszélnek" című vagy "Négyen beszélnek" című műsorokat szeretnék látni – a direkt politizálást, ki hányszor, mikor beszél? A másik dolog, amit szeretné k mondani, az a reklám kérdése, mert az is itt szabályozva leend! Mi a reklám? Szóval most arra gondolok, hogy ha azt mondjuk, hogy a Magyar Televízió munkatársai vagy a Rádió munkatársai ne vegyenek részt a reklámban, ezt valamelyik módosító javaslat arra teszi, hogy a vezető, a képernyősök, bemondósok ne vegyenek részt, csak hát meddig? Szóval most arra gondolok, hogy ezt vajon hogy lehet megítélni objektíven, hiszen amikor a Kerékbár című műsort nézzük – Vágó István műsorát – vagy a Van benne valamit, a kkor nyilvánvalóan az egyik egy boltnak a reklámja, a másik biztosítók és utazási irodák reklámja. Ha történetesen ezt a műsort – mondjuk – és ezt csak azért lehet megcsinálni – ugye – mert fizeti valamelyik biztosító vagy valamelyik utazási iroda – , ha ez t elkezdi egy nímand reklámozni és nem egy ismert televíziós személyiség, aki ezt a műsort vezetné, akkor kérdés, hogy a nézők megnézike a műsort, mert elég szórakoztatóe, kérdés az, hogy a szponzor befizetie a pénzt, mert neki megfelel a senki, akinek még nincs neve, viszont ha a senki kezdi el a műsort csinálni, vajon a tizedik adás után nem lesz már egy híres televíziós személyiség, s attól kezdve már nem vezetgetheti tovább a műsort, amit ő járatott le, mert akkor már egy vezető személyiség arcán meg y el a reklám? Nem kezelhető szerintem a dolog, ezeket át kell gondolni. Ilyenfajta szabályozást csak úgy lehet megoldani, hogy ha a dolog valóban vizsgálható és intézhető! Nekem nagyon nem tetszik, hogy a költségvetés évente határozza meg a televízió pénz ét. Ez azt jelenti, hogy "Ha jó fiú voltál, kapsz pénzt – ha rossz fiú voltál, nem kapsz pénzt – , ha teljesíted a kívánságaimat, ha jó sok politikai műsort teszel bele, ahol én mondom az okosabbakat, akkor kapsz pénzt – , ha nem így van, akkor nem kapsz!" E z nem helyes, erre valami más trükköt kell kitalálni. Erre vannak javaslatok – én azt szeretném, ha azok kapnának lehetőséget, és az, hogy a költségvetés, a Kormány mekkora összegekkel dotálja – mondjuk – a Tenkes kapitányát vagy más hazafias jellegű tévéj átékokat, gyerekműsorokat, vetélkedőket, mint hajdan a "Ki tud többet a Szovjetunióról" című vetélkedőt (Derültség.) , ennek nincs akadálya, szóval ezt lehet akkor is, hogyha más módon fizetjük, a televíziót támogatja – nem fizeti – , támogatja a költségvet és a telvíziót, akkor is meg lehet találni a módozatokat arra, hogy a népet nevelő, szórakoztató, művelő művekhez anyagi támogatást adjon. Nekem van szakmám, nem egy, és az az érzésem, hogy nem kerülhetek gondba. Én már megtanultam azt is, hogy sötét és pi ci szobában is lehet fotografálni, tehát én igazán nem fogok benyújtani módosító javaslatokat, bármilyen körülmények között képes vagyok műsort készíteni, és szeretnék is a jövőben! És ez egy nagyon fontos kérdés! Ezt azért szerettem volna elmondani, mert a televíziót megváltoztatni… Volt egy kolléga – ma már nyugdíjas – , aki azt mondta, hogy egy módon tudna javítani a televízó helyzetén: ha kiállhatna a kapuba, és azt mondhatná, hogy "Te bejöhetsz, – te nem jöhetsz be, – te bejöhetsz, te nem jöhetsz be!" D e nem politikai, szakmai alapon: hogy ki ért hozzá, hogy kell jól csinálni egy televízióműsort, ki az, aki nem hamis, hanem azt mondja, amit akar, tisztességesen, becsületesen – jó, de az bejöhet, és aki ért szakmailag hozzá!
