Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 10. szerda,a tavaszi ülésszak 42. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
2743 FEKETE GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar országgyűlések történetében évszázadokon át visszavisszatérő tényező volt, té ma volt a földesurak korcsmáltatási joga. Még az 1700as években is rendszeresen viszszautaltak az 1550. évi XXXVI. törvénycikkre, megerősítették azt, vagy újabb bekezdésekkel egészítették ki. Ennek lényege az volt, hogy karácsonytól Szent Mihály napjáig e gész éven át csak az urak mérhettek bort az ország falvaiban, mezővárosaiban, és ezt a bort kellett inniuk az ott élő jobbágyoknak, iparosoknak, a csak házhellyel rendelkező armalista nemeseknek. Ezt kellett inniuk, legyen az a bor rossz minőségű seprő, lő re, ecetesedésnek induló kotyvalék. A fogyasztó nem választhatta meg a vásárolt áru gyártóját, árát és minőségét, nem közölhette kifogásait senkivel. Tovább romlott a helyzet az égetett szeszes italok élvezetének elterjedése után. Ennek előállítása, árusít ása már teljes mértékben a földesurak joga volt, és a XVIII. század végén, XIX. század elején megszokott jelenség volt a falvakban a rossz minőségű, metilalkohollal is szennyezett, mindenféle hulladékokból párolt szeszes italoktól magukat butulásig lerésze gítő emberek látványa. A földesúri önös érdek miatt nem volt antialkoholista felvilágosítás, nem volt az élvezeti cikkek terén versenytárs, és a lakosok diktált áron vehették meg csak az italokat. Az akkori rendi országgyűlések évszázadokon át tettestársak voltak ebben a népbutításban, hiszen a követek jelentős része érdekelt volt az 1517. évi VIII. törvénycikk, vagy az 1550. évi XXXVI. törvénycikk fenntartásában. Tisztelt Képviselőtársaim! Következményeit tekintve riasztó a hasonlóság a földesúri korcsmált atói jog, illetve a Rádió és a Televízió működtetésének mai körülményei között. Korunk mákonya, egyik szellemi kábítószere a felügyelet nélküli elektronikus sajtó. Ez az eszköztár – az elmúlt évek tapasztalata szerint – önti a napi gondok elől a kábulatba menekülő tömegek tudatába az igénytelen műsorok tucatjait, iparszerűen, futószalagon gyártott sorozatfilmeket, giccseket. És a lakosság csak úgy, mint a korcsmáltató földesúr esetében, nem választhatja az egyetemes és hazai kultúra értékeit sugárzó csatorn ákat, nem találkozhat korrekt hírszolgáltatást sanda kommentárok nélkül sugárzó adókkal, de a díjat, azt meg kell fizetnie. Fizetnie kell, csakúgy, mint jobbágy elődeinek, függetlenül attól, hogy milyen löttyöt, lőrét tálalnak elé; fizetnie kell, mert ninc s módja visszajeleznie. Még csak azt az utat sem választhatja, hogy tiltakozása jeléül nem fizet. Az Országgyűlés felelőssége ma súlyosabb, mint a korcsmáltatás jogát féltékenyen őrző rendi országgyűléseké. Súlyosabb, hiszen többségüknek semmilyen kézzel f ogható anyagi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy a lakosságot krimikkel, olcsó showműsorokkal, 99 centes filmekkel butítsuk, sem ahhoz, hogy a józan ítélőképesség kialakulását gátló hírszolgáltatást propagandával, kommentárokkal helyettesítsük. Abban sem vagy unk érdekeltek, hogy a lakosság ki legyen zárva a műsorpolitika, a hírszolgáltatás visszásságainak az orvoslásából. Semmi érdekünk nem fűződik tehát a műsorszolgáltatás jelenlegi színvonalának a fenntartásához, de úgy tűnik, hogy a velünk szemben állók ezt védik, és helyeslik a mai műsorpolitikát. Hadd említsek csak egy példát a kultúra, művészetek adásidejének az idei csökkentéséből. Nem szükséges bizonygatnom, hogy az elmúlt 40 évben a Rádió és a Televízió műsora elsősorban az antidemokratikus rendszer po litikai propagandájának a szolgálatában állott, és viszonylag csekély műsoridőt kaptak a tudomány, a komolyzene, népzene és az irodalom művelői. Ehhez az alacsony mércéhez viszonyítva csökkentették tovább az ilyen jellegű műsorok adásidejét idén januárban, hogy helyüket kormányellenes propagandát sulykoló jegyzetek, egyoldalú kerekasztalok és vitapartner nélküli vitaműsorok foglalják el. Csak utalok az unos untig ugyanazon embereket megszólaltató esti fórumokra: Kossuthklubokra, a napi lapszemlék, a helyi folyóiratszemle tendenciózus válogatásaira, a mindennapi Gazdaság vagy a Ráadás műsoraira, a vasárnapi 13 órai jegyzetek sokszor uszító hangnemére, a Kabarécsütörtök sokszor ízléstelen viccelődéseire, a Gondolatjel egyoldalú gondolataira, az elmúlt 40 év környezetszennyeződését és lakásínségét a mai kormányon számon
