Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 10. szerda,a tavaszi ülésszak 42. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VITÁNYI IVÁN az MSZP vezérszónoka:
2736 mennydörögte bajusza és szakálla közül, hogy "Mert mocskos!" Azt hiszem, túlmegy a szellemességen ez a megjegyzés. Tisztelettel kérem elnök urat, hogy ilyenkor tessék a régi képviselőházi elnökök azon jól ismert mondatát elmondani: "Képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom!" (Taps.) ( 12.10) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Megszívlelem az államtitkár úr által mondottakat, de megjegyzem, hogy hasonló jelzők az elmúlt hetekben igen sűrűn hangzottak el… (Zaj.) … azt hiszem, hogy nagyon sűrűn kell akkor figyelmeztetni a képviselők et. (Zaj. – Tóth Imre László: Tessék sűrűn meginteni az illetőket! – Közbekiáltások.) Figyelmeztettek és joggal, én a szünet előtt, az elnöklés átvételekor megkaptam a felszólalásra jelentkezők névsorát, és ebben nem volt feltüntetve, hogy a vezérszónoki r endben a Szocialista Párt képviselője még nem nyilatkozott, ezért elnézésüket kérem. Tehát következik Vitányi Iván képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka. Felszólaló: Vitányi Iván (MSZP) VITÁNYI IVÁN az MSZP vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr. Bár azt hiszem, hogy csak a mai napra való vezérszónok, ha ilyen van. Abból szeretnék kiindulni, hogy a médiatörvényről való vita valóban sajátos helyet foglal el parlamenti vitáink között, mert hiszen más vitákban is előfordul az, hogy az adott témának va nnak utalásai errearra. Ez a vita a médiatörvényről azonban sajátosan többemeletes, többszintes, többrétegű, hogy ne mondjam, többfedeles. Van a középen – úgy mondjam – , a főemeleten egy vita erről az éppen szóban forgó parlamenti törvényről annak rendje és módja szerint, a pontjairól, a pontok megváltoztatásáról, ennek érvényességéről és lehetőségeiről. Van azonban néhány másik emelete a vitának. Alatta van egy nagyon széles emelet, amely végeredményben a rádióról és a televízióról szól, mert hiszen a Rád ió és a Televízió törvényét tárgyaljuk. És képviselőtársaim is számos alkalommal utaltak arra, hogy mit várnak, mit akarnak a rádiótól és a televíziótól, sor került a reklámra, sor került a nyelvművelésre, sor került az egyházi műsorokra, a hírekre, a népz enére és Cicciolinára, tehát számos olyan kérdésre – széles körben és szűk körben a nacionalizmusra és a vörös vagy fehér internacionalizmusra és mindenféle másra – , ami a rádióműsorokban benne van, azon természetes igényből fakadóan is, hogy képviselőtárs aim is emberek, nézik a televíziót, és hallgatják a rádiót, és ezen közben gyakran kapnak a szívükhöz és mondják azt, hogy ez így nem mehet tovább, és itt elmondják azt, hogy mire volna szükség és mit szeretnének. Ez kirekeszthetetlen rétege ennek a vitána k, mert hiszen mindenki jó rádiót és televíziót szeretne. De a főemelet fölött, mely a rádió- és televíziótörvény, még van két másik, szokatlan emelet, az egyik az a politikai harc, amely a média elnökeinek elmozdítását vagy el nem mozdítását, felállását v agy leültetését jelenti, egy olyan politikai harc, amely eléggé keménnyé vált, és efölött még egy pikáns réteg, amely már nem a rádió- és televízióelnökök helyzetét, hanem más elnökök helyzetét és problémáit és egymáshoz való viszonyát illeti, ez egy pikán s réteg, amelyet Kónya Imre nevezett – az én hallatomra először – alkotmányos válságnak. Ez egy sajátos, négyemeletes vita, és ez nem egy kellemes helyzet, mert hiszen előfordulhat, hogy valaki Kanizsai Dorottya jelentőségéről beszél, de voltaképpen a közt ársasági elnököt bírálja. Tehát itt nem lehet tudni, minden szónak van egy közvetlen értelme és van egy mögöttes értelme, az állítások mögött más értelmek is vannak, és azt hiszem, hogy vissza kellene térnünk a dolog eredeti értelméhez.
