Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 10. szerda,a tavaszi ülésszak 42. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KATONA TAMÁS külügyminisztériumi államtitkár:
2735 Megítélésem szerint ez a törvény túlszabályozott. Annyira távol állnak egymástól az álláspontok, az egymástól való f élelmek, hogy túl sok garanciát építettek be, és ez szinte lehetetlenné teszi a működést. És hibás is, mert például a jelenlegi felállást ülteti át a törvény a jövőre is, mert a kuratóriumokba például háromhárom kormánypárti és ellenzéki képviselőt óhajt delegálni – de mi van akkor, hogyha '94ben, mondjuk, hét párt kerül a Parlamentbe, és ebből öt alakít egy kormányt, és egyedül egy marad ellenzékben? A kuratórium tagjainak – ami helyes is – az országgyűlési választásokkal vagy az új Országgyűlés felállás ával megszűnik a hatásköre. Mi másfél évig vajúdtunk ennek a törvénynek az előkészítésén. lehet, hogy egy új Parlament sem tud majd megegyezni – az előbb említett példa alapján – például az összetételben, és akkor egy évig vagy fél évig megint nem lesz kur atórium, nem tud felállni. Ebben az esetben az elnökök esetleg megint kényükkedvük szerint szabadon irányíthatják a médiát. Visszatérve arra, ami itt az elmúlt napokban vagy hetekben lejátszódott a két elnök személye körül, meg kell mondanom, hogy nem ért em azt a ricsajt, ami e körül kialakult. Történelmünk során rendszerek mentek és jöttek, kormányok buktak és a jövőben is váltani fogják egymást, miniszterek és ehhez hasonló személyiségek mentek – és hogy a két személyiség miért jelent olyan nagy problémá t, azt nem tudom. Egyszerűen arról van szó, hogy nem feleltek meg, menniük kell. Megszűnt a bizalom – és hogyha lenne kurázsijuk, akkor talán le is mondanának, és nem szítanák ezt a ricsajt, ami itt kialakult. Természetes, hogy a törvényt konszenzussal kel l meghozni – hiszen kétharmados – , és ebben a konszenzusban természetesen kisebbségi érdekeket is érvényesíteni kell. Én ugyan nem vagyok a kulturális bizottság tagja, de az én tudomásom szerint ez a törvény konszenzussal került a Ház elé. Két ponton – min t azt Kulin képviselő úr kifejtette – volt visszalépés, ha úgy tetszik: egy az ellenzék részéről, egy a Kormány részéről. És hogyha ez döntetlenre áll, akkor a konszenzus továbbra is fönnáll… (Derültség.) … – hiszem én. De ezek szerint nem így van, mert po nt tegnap, a szavazáson, azt kifogásolták az ellenzéki pártok, hogy a konszenzus felborult, és ezért nem vesznek részt a szavazásban, most pedig ők hivatkoznak az Alkotmánybíróság döntéseire és – mondjam úgy – borítják fel a konszenzust egymásra mutogatáss al. Én azt kérném képviselőtársaimtól a pártom nevében, hogy minél hamarabb zárjuk le a vitát – legalábbis most már az általános vitát – , és a kulturális bizottság sajtóalbizottsága próbálja megkeresni azt a konszenzust, amely mindenkit kielégít, hogy a tö rvény minél hamarabb elfogadásra kerüljön, és az a hisztéria, veszekedés – Házon belül és Házon kívül – , ami kialakult a médiákkal kapcsolatban, végre az egész magyar társadalom javára szolgáljon. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalról.) ELNÖK (Dornbach Al ajos) : Köszönöm szépen. Soron kívül következik Katona Tamás államtitkár úr. Felszólaló: Katona Tamás külügyminisztériumi államtitkár KATONA TAMÁS külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! É n egy harminc perccel ezelőtti dologra szeretnék egy pillanatra viszszatérni, amikor Balázsi Tibor megszámlálhatatlanul sok felszólalása közül az utolsó elhangzott. Haraszti Miklós már beszélt arról, hogy milyen forró tud lenni a légkör, és ez mennyire nem kedvez a jégkunyhóépítésnek. És ebben a forró légkörben időnként a bajszunk alatt vagy időnként a szakállunkban – akinek van – szoktunk dörmögni olyan kifejezéseket, sokszor közbekiabálunk – kétségbeesésbe hajszolva a gyorsírókat, akik megpróbálják értelm ezni kraftausdruckjainkat. Balázsi Tibor utolsó felszólalásában beszélt Schiffer János felé kinyújtott kezéről, amit Schiffer János – szerinte oktalanul – folyton elhesseget magától, és akkor egy képviselőtársunk azt
