Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 10. szerda,a tavaszi ülésszak 42. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SESZTÁK LÁSZLÓ (KDNP)
2734 érvényesülhet, és hogyha a jog nem tud ezeknek a szociológiai függéseknek a kivédésére intézményeket létrehozni, vagy egy jogi változat, egy jogi technika, akkor azt a későbbiekben tovább kell finomítan i, hogy a beleszólást ne lehessen biztosítani. Jelenleg ez a jogi technika még ezt sem biztosítja. A költségvetési szabályozás keretében be tud avatkozni a Kormány közvetlenül is az alapítványnak az ügyeibe is. Összefoglalva mondandómat, még egyszer szeret ném hangsúlyozni, hogy a polgári jognak és a közjognak a védelmében nagyon alaposan gondoljuk meg azt, hogy a közalapítványnak ezt a formáját ilyen módon, egy általános, közalapítványokról szóló törvénynek a hiányában elfogadjuk. Köszönöm a figyelmet. (Tap s a bal oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Seszták László képviselő úr a Kereszténydemokrata Néppárttól. (12.00) Felszólaló: Seszták László (KDNP) SESZTÁK LÁSZLÓ (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hosszú ideje vita folyik már a Ház falain kívül a média semlegességéről és függetlenségéről – de most már a Ház falai között is. Hallgatva itt hoszszan a vitákat, az ember arra a meggyőződésre juthatna, hogy konszenzus van, hiszen mindenki független és a pártoktól, Kormánytól távol álló, o bjektív szolgáltatást akar. Valójában azonban sajnos, nem így áll a helyzet, mert az álláspontok olyan messze vannak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Mit is várna a Kereszténydemokrata Néppárt a médiától? Először is azt, hogy – ami a nevében benne van – közszolgálati legyen: szolgálja ennek a tízmilliós közösségnek, amely a Kárpátmedencében él, az érdekeit, a többségét, a kisebbségét egyformán megjelenítve, függetlenül, nemre, fajra és vallásra való tekintet nélkül. Nyitottnak kell lennie a világ felé, mert hiszen a világ ma már beszűkült, de be kell kapcsolódni a világ áramlatába is – különös tekintettel arra, hogy a környező országokban olyan rokonaink, testvéreink élnek, akik tőlünk várják kulturális, nyelvi támogatásukat, és kifejezik ilyen területen való hozzánk tartozásukat. Ezeknek a feladatoknak – sok más egyéb mellett – nem könnyű eleget tenni. Nem könnyű, mert a magyar társadalom mind horizontálisan, mind vertikálisan igen tagolt. Ezeknek az igényeknek meg kell felelni, ezeket ki kell elégíteni. Ki kell elégíteni egy széles skálán a rétegek igényeit is – de nem lehetnek olyan műsorok, amelyek például egy olyan réteget képviselnek, amely egy személyben maga a rendező… Tanítania és nevelnie kell ezt a társadalmat; segíteni kell az átalakulás vajúdó nehézségei között az új demokrácia megszületésében – és természetesen, nagy baj lenne, hogyha akár a Kormány, akár az ellenzék befolyása alá kerülne. Igenis, függetlennek kell lennie, és jó értelemben vett nacionalistának – mert elég volt már történelmünk folyamán a túlfűtött nacionalizmusokból, a vörös internacionalizmusból, de nem kérünk a fehér internacionalizmusból sem. Meg kell maradni a nemzeti értékek képviselőjének. Ehhez pedig hit kell, méghozzá azoknak, akik ennek a műsoraiban, szerkesztéseiben r észt vesznek; hit, hogy hisznek egy nemzet felemelkedésében és tudják azt szolgálni, és hit önmagukban, hogy valami többet tudnak adni ennek a társadalomnak, mint egy szürke, hétköznapi ember. Akinek nincs meg ez a hite, az kerülje el ezt a médiát, keresse meg az életnek azt a más területét, ahol megfelelően tudja képességeit kamatoztatni. Ez nem azt jelenti, hogy csak hitből és meggyőződésből kell ezeknek dolgozniuk, ezeknek a munkatársaknak vagy az ott dolgozóknak: ehhez meg kell fizetni, természetesen – de hit nélkül, csak pénzért csinálni ezt nem lehet. Rátérve a törvényre, egypár hiányosságra szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni.
