Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 10. szerda,a tavaszi ülésszak 42. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALÁZSI TIBOR (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ)
2731 de köznyelvi értelemben közalapítványnak nevezte k egykor és annak neveznek most, továbbá, hogy a költségvetési intézmények és az alapítványok joga miért nem társítható hirtelen felindulásból. Ismételten szeretném ugyanis felhívni a figyelmet arra, hogy jogi értelemben a közalapítvá ny jelenleg nem létezik, sőt minden ellenkező híreszteléssel szemben polgári jogi fogalomként a magyar jogban soha nem is létezett. A közalapítvány szó ugyanis nem a magyar jogban, hanem a magyar közigazgatási nyelvben volt használatos. A kettő között csup án annyi a különbség, hogy egy fogalomnak vane törvényes alapja, jogi fogalomnak tekinthetőe egyáltalán vagy sem. Jogállamot építő szándékunk szempontjából ez a különbség nem csekély! Különösen, ha megfontoljuk, hogy mi most a totalitárius államszervezet et lebontani, nem pedig felépíteni jöttünk össze, és ez nem mindegy! Írott formában a közalapítvány szót egy korábbi rendszerváltás, a kiegyezés évében a magyar királyi vallás- és közoktatási miniszter egy 1867. évi szolgálati utasításában olvashatjuk elős zör, amelynek tárgya a közalapítványi ügyészet szolgálati rendeltetése és ügyleti feladata, vagyis a miniszter saját hatáskörében létrehozott egy új központi szervet, a Magyarországi Vallástudományi és Közalapítványi Királyi Ügyigazgatóságot, és annak szer vezeti és működési rendjét belső utasításban szabályozta. Ehhez persze joga volt, de ez nem azt jelenti, hogy e mögött az elnevezés és gyakorlat mögött már akkor törvényes jogintézmény állt volna. Mert milyen jogi formára is vonatkozott az akkori újdonsült államigazgatási gyakorlat? A közalapítvánnyal szemben ugyanis az alapítvány kifejezés a magyar jogban először tudomásom szerint egy 1715. évi törvénycikkben szerepelt. Ez a törvény az alapítványnak a fogalmát először vezeti be a magyar jogba, bár korábban ennek előzményei léteztek. Egy későbbi, 1868. évi törvényben egy pillanatra – és talán ez az egyetlen hely, ahol fellelhetjük a közalapítvány szót, mivel az előbb említett jogszabály törvényesíti a vallás- és közoktatási miniszter addigi gyakorlatát, tehá t a korábban említett rendelkezést, és kimondja, hogy a közalapítványok a Közalapítványi Királyi Ügyigazgatóság által képviseltetnek. Ezt leszámítva a magyar törvényekben közalapítvány kifejezés nem fordul elő. Ebből azonban teljesen világos, hogy ez a kif ejezés a közigazgatási gyakorlatban került forgalomba, és elődeink ezt azért nevezték közalapítványnak, mert nem csupán az állami törvényességi felügyelet alatt állt, hanem ezt akár magánszemély, akár állami szerv is alapíthatta, de egyenesen állami kezelé sbe tartozott, mert külön erre a célra létesített állami szerv foglalkozott vele. A kérdésben később tisztázót mond a magyar királyi vallás- és közoktatási miniszter egy '24. évi rendelete, amely a főfelügyeleti jogkörbe tartozó alapítványok alapító levele inek kellékeit tárgyalta meglehetős precizitással. Ezután jött a magyar királyi belügyminiszter egy 1925. évi körrendelete, amelyet az alapok és alapítványok szabatos megkülönböztetése céljából adott ki – majd pedig az 1928. évi magánjogi törvényjavaslat, amely – , ugyan tudjuk, hogy soha nem emelkedett törvényerőre, de a bírósági gyakorlaton keresztül beépült a magyar magánjogi dogmatikába. A közalapítványnak a magánjogi státusza, illetve az alapítványok magánjogi státusza már a két világháború között sem t ette volna lehetővé azt, hogy az alapítványt költségvetési szervként működtessék. Az alapítvány alapító okiratát és az alapító ügyleti akaratát ugyanis kizárólag a törvényesség szempontjai, és azok is csak utólag, a főfelügyelet körében korlátozhatták. Az alapítványrendelés olyan önálló jogügylet, amelynek keretében a jogi személyiséggel rendelkező önálló vagyontömeg jön létre, amely egyszerűen – és ez már a mai vitánkra is vonatkozik – nem bírja el az olyan jellegű felügyeleti, irányítási, utasítási jognak a meglétét, mint amely a költségvetési szervek között általános. Már közismert, hogy az 1959. évi PolgáriTörvénykönyv nem tartalmazza az alapítvány intézményét, mégpedig azért, mert ez a forma a szervezeti és anyagi önállósága miatt veszélyeztette volna a z akkori diktatúra mindenre kiterjedő hatalmát, és így csak az 1987. évi PTK novellában
